Fogorvosi szemle, 1931 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1931-09-01 / 9. szám
809 Prof. B. Gottlieb und Prof. B. Orbán: Die Veränderungen der Gewebe bei übermässiger Beanspruchung der Zähne. 225 oldalas könyv, 227 ábrával. Kiadja G. Thieme, Leipzig. 1931. Ára 27 márka. A világhírű szerzők e hatalmas kötetben 1925 óta végzett kísérleteikről számolnak be, amelyeket legfőképpen annak a tisztázására végeztek, vájjon elsődleges túlterhelés előidézheti-e a pyorrhoea cardinalis tüneteit és indokolt-e elsődleges túlterhelésről beszélni. Evégből 50 kutyán végeztek kísérleteket, dé csak 33 esetben lehetett ezeket értékesíteni. Ezenkívül C. Breitner 5 majmon végzett kísérletéről és néhány emberi fogazatról is közölnek megállapításokat. A rengeteg sok ábrával magyarázott szövegrész pontosan írja le a nagyon szép szövettani képeken látható elváltozásokat, amelyek az alveoláris szövetek összepréseléséből, felszívódásából és proliferatiójából állanak az erőmüvi hatások foka és behatási ideje szerint. Nyomásra az alveoláris csont felszívódásával reagál és ez elváltozás a csontvelő üregeire is kihat. A nyomás irányával ellenkező oldalon új csontképződés indul meg és így a periodontális tér állandóságra törekszik. A reparativ folyamat idősebb egyéneken lassúbb, mint fiatalokon, de itt a resorptio is gyorsabb. Normális viszonyok között a gyökér cementrétege appositio folytán vastagszik és az alveoláris fal resorptióját így ellensúlyozza úgy, hogy a periodontális tér nagysága körülbelül állandó. A gyökér és csont összenövését a fog erős axiális megterhelése és a periodontium sérülése teszi valószínűvé, főleg idősebb egyéneken és ha a fog fixálás folytán egyéni mozgásában sokáig akadályozva van. A túlterhelés a fogíny gyulladására nincs befolyással, éppen így a hámesapnak növési sebességét a gyökércsúcs felé nem fokozza. A Sharpey-féle rostok ugyancsak nem akadályozzák a hámcsap növekedését. Mindezen leletek azt bizonytíják, hogy a diffus atrophia sui generis a szervezet alkati hibája, amely mellett csak másodlagos úton fokozza a fogak mozgását a terhelés, mert ép viszonyok mellett éppen a fogak csiszolódnak le és a természet maga készíti el a Sehlittenartieulatiót. Ahol tehát nincs csiszolódás, ott ez már a fiatalkorban (20 év) reámutat a lappangó atrophiára és hogy a természetet munkájában segítsük, ilyenkor célszerű a becsiszolást művileg elvégezni. Az éjjeli görcsös összeharapás, illetve fogcsikorgatás élettani folyamat, ami a becsiszolást a legnagyobb mértékben maga végzi és ez nem ártalmas, ha a fogazat ellenállása normális. Természetes, hogy a diffus atrophiánál ez ártalom és azért ilyenkor ezt meg kell szüntetni. Az összes fogakra felül és alul e célból saját szerkesztésű sínek készítését ajánlják. Vizsgálataik alapján a fogszabályozást is csak csekély, de állandóan ható erőkkel ajánlják végezni, mert a megszakított kezelés a szervezet felépítő és leépítő erőinek egyenletes munkáját zavarja. Ezek volnának röviden a könyv legfőbb tanulságai, de minden oldala annyi igazságot tartalmaz, hogy a referálás teljesen lehetetlen és azért a könyv eredetiben való tanulmányozását ajánlhatom mindazoknak, akik a nehéz kérdésekben a kimutatott teljes igazságot meg akarják ismerni. A könyv kiállítása a kiadót dicséri, ki a tartalom elsőrangú anyagát a legtökéletesebben hozta elénk. Morelli. Deutsche Zahnheilkunde, 81. füzet. Georg Thieme kiadása. 1931. Ára 8.— márka. Négy dolgozatot tartalmaz. Az első kettőt Dr. A. Kühn írta, az egyiket „Über zystische Adamantinome“ címmel 5 eset kapcsán, a szövettani leletek igen 5
