Fogorvosi szemle, 1931 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1931-09-01 / 9. szám
805 módjáról van szó. Ezt pedig természetében egyáltalában nem tudjuk befolyásolni. A fogazat természetes anatómiai kiképzése s külső alakja pedig — amely a külső dispositiós tényezőkkel vonatkozásban leggyakoribb kiindulási lehetőségét képezi a fogazat romlásának —, ilyen vonatkozásban nem is jöhet említésbe. A szerzett, változó constitutiós tényezők befolyásolása részben azon múlik, hogy mik a fogazatot érő ártalmak s mennyiben vesz részt a szervezet active — akár a fogak anyagforgalma, akár pedig a fogakon kívül álló tényezők révén — az ártalmak elhárításában. Minden körülmények között fel kell tételezni, hogy a fogazat, dacára annak, hogy mostohán van e tekintetben ellátva, nem teljesen magára hagyott szerv, mely kivételesen a különböző ártalmak szabad játékszere — s amint betegségek s gyengeségi állapotok bizonyára gyengítik ellenállását, úgy a szervezet általános ellenállóképességének erősítésével kedvezően kell, hogy tudjuk azt befolyásolni. A szerzett és állandósuló tényezők keletkezésükben csak részben befolyásolhatók. Tekintetbe kell venni, hogy ezek létrejöttében is elsődlegesen bizonyos fokban az örökléses tényezőnek s a szervezet mindenkori erőbeli s egészségi állapotának, tehát az említett szerzett, változó constitutiós tényezőknek is van befolyása. A constitutiós prophylaxis ezek szerint megoszlik az állandósuló szerzett constitutiós tényezőknek a megelőzésében és a változó constitutiós tényezőknek, mint megbetegedésre disponáló körülményeknek kikapcsolásában, vagy módosításában. A caries általános megbetegedés lévén, általános intézkedéseket kíván. Az elmondottak szerint kételkednünk kell egy általánosan kiterjedő constitutiós prophylaxis eredményességében, de lehetőségében is. Tehát a fogazat praeventiv ellátása, vagyis általában a fogazat, de főkép a romlás leggyakoribb kiindulópontjainak figyelemmel kísérése s a jelentkező defektusok idején való ellátása, továbbá a külső dispositiós körülmények csökkentése s ellensúlyozása, mindig leglényegesebb részét fogja képezni a praeventiv munkának. Emellett azonban egy megfelelő constitutiós prophylaxisra való törekvés jelentős tényezője az egyéni prophylaxisnak, ami, ha nem is jelent önálló irányt oly értelemben, hogy döntően tudja befolyásolni az egész kérdést, új s értékes irányt jelenthet az iskolai fogorvoslás mai értelemben vett munkájának megkönnyítésében és annak eredményessége biztosításában. És itt is csak azt kell mondanunk, hogy a leghatásosabb constitutiós prophylaxis az, mely az egyén helyes felfogásában van megalapozva, amelyet az mindenkor saját magára s környezetére