Fogorvosi szemle, 1931 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1931-09-01 / 9. szám

796

A constitutiós prophylaxis a caries prophylaxisában.

írta: Czappán Elemér dr., székesfővárosi iskolaf.ogorvos.

Az iskolai fogorvoslás nehézségei, rendszerének nehézkessége és az a bizonytalan eredmény, amely az individuális célkitűzésből kifolyóan elkönyvelhető, újabban általánosabb tényezők felé irányította a figyelmet, mint amely tényezőknek befolyásolása egyrészt ennek a küzdelemnek megkönnyítését jelentheti, másrészt azonban egy causális praeventio elvének is jobban megfelel.

Ma már gyakran hallunk az ú. n. constitutiós prophylaxisról beszélni. Meg kell itt jegyeznem, hogy a constitutio fogalmát többen különbözőképpen határozzák meg. Ha azonban azon múlik a dolog, hogy milyen értelmet adunk a szónak, úgy itt nemcsak az átöröklődő testi és lelki tulajdonságokra, tehát genotypusra, hanem Dietrich meghatározása értelmében azoknak a testi tulajdonságoknak az összességére gondolunk, melyek a szervezet magatartását az életfeltételekkel szemben meghatározzák és melyek az öröklött alapnak (Anlage) és az élményeknek (Erleben) együttes hatásaképpen keletkeznek. Ilyen értelemben a constitutio tágabb fogalom, mint a Jbhannsen-féle genotypus, vagy pedig a 7i«wer-szerinti értelemben vett constitutio. Ez a meghatározás klinikai értelemben is enyhébb, minthogy nem helyezkedik az individuális javíthatatlanság álláspontjára, bár az örökléses tényező jelentőségét változatlanul érvényben hagyja.

Azok közt a testi sajátságok között, amelyeknek a caries kialakulásában passive szerepük van, legfontosabb a fogak structurális állapota. A fog egyszeri structurális kifejlődése végleges. A fogazat structurája tehát mindenkor a fogfejlődés körülményeinek a bélyegét hordja magán és a szervezetet főkép a koronák elmeszesedése idején ért ártalmak, vagy a fejlődésre kedvezőtlen körülmények döntő befolyással lesznek a fog későbbi sorsára. Ez az időszak a tejfogakra nézve a harmadik magzati héttel kezdődik és az állandó fogakra nézve, a második, illetve harmadik moláris koronái részének elmeszesedését véve alapul, a 8. és 12. életévvel végződik.