Fogorvosi szemle, 1931 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1931-01-01 / 1. szám
39 egyetemekre. A selectiónak természetesen igazságosnak kellene lennie, ennek lehetőségeiről és módjairól egyes szerzők, köztük főiegZemplényi Imre dr. többször írtak az Országos Orvosszövetség hivatalos lapjában. Az orvostársadalom gazdasági szempontjából tehát, bár elfogadom, hogy a tanulmányi idő meghosszabbítása bizonyos csökkenést fog előidézni a pályára lépők számában, de ez egymagában elenyésző ahhoz képest, amit a) a pályára lépő számának szigorú megszorításával, b) a pályára lépők részére kellő ellenpropagandával nyerhetnénk. A tanulmányi idő ily gazdasági szempontból való meghosszabbítása tehát véleményem szerint nem feltétlen célravezető és szükséges. Kétségtelen azonban, hogy a mai orvosképzésben számos oly hiány van, melyek úgy az életbe kilépő gyakorlóorvost, de a szakorvost is munkájában nagymértékben zavarják. A rendes tanulmányi idő alatti kiképzésnek egyetlen célja az lehet csak, hogy az az általános gyakorlatra való kiképzés legyen. Ezt kívánja az egyén érdeke s ezt kívánja a közérdek is. S e cél tökéletes elérését sem feltétlenül a tanulmányi idő meghosszabbításával érjük cl. Elképzelhető tudniillik a tanulmányi idő racionális kihasználása, nevezetesen a munkanapok számának emelése, amely a papíron tízhónapos tanévben, nem tesz ki többet százötven napnál. Kétségtelen, hogy az orvosképzés terén a gyakorlóorvos szempontjából számos hiányt látunk, amelyek a tanulmányi idő meghosszabbításával, vagy anélkül is feltétlen pótlandók volnának. Ezen hiányok tudományos, gyakorlati, ethikai és gazdasági téren mutatkoznak. Az orvosi egyetem első és főfeladata az volna, hogy az életre, talpraesett, józan, helyes ítélőképességű és ügyes gyakorlóorvosokat neveljen, a nevelésben az oktatószemélyzet a hallgatókkal lehetőleg egyénileg kell, hogy foglalkozzék, képességeit, morálját úgy ismerje meg, s a személyes érintkezés révén vezesse a helyes irányba. Ez természetesen megfelelő számú tanszemélyzet és ehhez mért minimális számú hallgató mellett volna csak lehetséges. a) Ha az orvosi tanulmányi idő meghosszabbításából az orvosképzés szintjének emelését várjuk, úgy az csak abban az esetben volna célravezető, ha a hallgató a meghosszabbított tanulmányi időben megismerkedik mindazon elméleti és főleg gyakorlati lehetőségekkel, melynek tudását tőle, mint gyakorlóorvostól az élet feltétlen megköveteli. S amint nem cél az általános orvosképzésben, hogy a gyakorlóorvosnak bizonyos dolgokban versenytársa legyen, épúgy szükséges, hogy bizonyos általa feltétlen elintézendő dolgokban
