Fogorvosi szemle, 1931 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1931-01-01 / 1. szám
32 Hsz h • p m ahol Hsz a horgonylat szilárdságát, h a horgonyt, p a pillérezést (pillérek nagysága, száma, alakja, gyökereinek száma, paradentiumállapota, pillérek elosztása), m pedig a horgonylatra jutó megterhelést jelenti. Könnyen érthető az egyenlet alapján, hogy minél nagyobb, erősebb, több irányban rögzíthető horgonyt szerelünk valamely pillérre, illetőleg minél több, nagyobb, erősebb és jobb elosztódású pilléreket választunk a horgony la thoz, továbbá minél kisebb megterhelés jut a horgonylatra, illetőleg minél kevésbbé káros irányú ez a megterhelés: annál erősebb, szilárdabb horgonylattal fogunk rendelkezni. Helyettesítsük be ez egyenletbe a gyakorlatban legjobban kitapasztalt fémborítókoronát, melyet hídhorgonyként valamely ép pillérre szerelünk, amely pillérre és horgonyra csupán a hídtest egy tagjának munkáját hárítjuk, úgy azt fogjuk látni, hogy erős horgony, erős pillér és kis megterhelés találkoznak, vagyis ideálisan szilárd horgonylat birtokában vagyunk. A megterhelés kiszámításánál nem ütközünk nehézségekbe, úgyszintén a pillérek kiválasztásánál sem. A hiány nagysága szemmellátható, a rágónyomással is tisztában vagyunk a különböző fogcsoportok helyén, a pillérek állapotáról pedig klinikai és röntgenvizsgálatok útján alkothatunk véleményt. Most az egyenlet számlálójának első tagjával szeretnék csak foglalkozni és pedig kizárólag a betétes horgonyokkal és azokkal a lehetőségekkel, melyekkel a betétek ellenállóképességét fokozhatjuk, fokozva ezzel a horgonylat szilárdságát is. A betét elhajlását kétféleképpen kerülhetjük ki. Először javítjuk a betét anyagát. Célszerű kemény ötvözetet használni, melyek közül a 10%-os platinarany vált be legjobban. A betét elhajlása ellen azáltal is védekezhetünk, hogy a betéteket testesre készítjük, nem béleljük alá vastag cementréteggel a kavitást mintázás előtt, miként az az egyszerű Black-betéteknél szokásos. A pillérek repedésével elsősorban fogbélfosztott fogaknál kell számolnunk. Az elülső fogak homorú nyelvi felületén igen gyakran alkalmazott gyökércsapos betéteket, ahol igen el kell vékonyítanunk a rágóélt, éppen a repedés veszélye miatt nem tartom helyeseknek, ilyeneknél sokkal biztosabb horgony a Richmond-korona. A repedés veszélye élő fogbélű fogak közül főleg az első felső kisőrlőnél fenyeget, ha a csücskök igen meredekek, az alsó kisőrlő pedig mélyen haiap a csücskök közti árokba. Ilyenkor szabályosan
