Fogorvosi szemle, 1931 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1931-01-01 / 1. szám

23

legfontosabb és leggyakoribb fogbetegség kórokozójának hol az egyik, hol a másik mikroorganismust tekintették, hol valamelyik belsőelváltozásos mirigyza varnak, vagy avitaminosisnak; aztán azt állították, hogy a tisztított fog mentes marad a szuvasodástól; holott igen könnyen lett volna megfigyelni, hogy egyenlő szájbakteriumok és egyenlő szervezeti viszonyok mellett, az első maradandó fog, az úgynevezett 6-ik évi molaris, melyet Angle a fogív pillérének nevez s mely hivatott volna az embert egész életén át kísérni, a jelen generatiókban majdnem mindig megtámadott vagy elpusztult s akkor megértették volna, hogy az alapoka ennek a fogszuvasodásnak, a zománc hiányos elmeszesedésében áll.

Ez az egyszerű megfigyelés útbaigazított volna egy gyakori, komoly megbetegedés, a rachitis aetiologiáját illetőleg, amely körül az orvosok között annyi vita folyik.

Szerintem ilyen constitutionális zavarok összesége, mely minden szerv és szövetet érint, különösképpen pedig a csontrendszert és a fogazatot s amit rachitisnek neveznek, a modern táplálkozás folyománya, mely az egész életen át érezteti káros hatását, de különösképpen a terhesség és szoptatás idejében.

Tehát a 6-ik évi molaris carieses hajlamosságát illetőleg egy fontos és biztos kiindulási adatunk van, azaz, hogy ennek a fogzománcnak hiányos mésztartalma anyai eredetű táplálkozási zavar, miután ez a fog akkor fejlődik, amikor az új lény táplálkozási szükségletét nemcsak az anya táplálkozási szükségletéből meríti, hanem az anya összes szerveinek reserv tápanyagát is elhasználja. Innen ered aztán az az új aphorisma: „minden gyermekért egy fog“. Újnak nevezem, mert régen nem észleltetett, sőt a régiek első molárisa is érintetlen maradt, de ezek fiai vagy unokáinál már elpusztult.

A fogorvosok azt észlelték, hogy a fogak rágási functiója főfeltétele a fogak megtartásának, valamint bebizonyosodott, hogy ahol ez a functio túlerős, avagy az ételek olyanok, hogy fokozott rágást igényel, ott a zománc elhasznált ugyan, de kárpótlásként a pulpa hyperactivitása van jelen, mely pulpa a mechanikus izgatás és a fokozott vérkeringés következtében fölöslegben termel secundaer dentint, gazdagabbat ásványi vegyületekben, mely a zománc functióját átveszi, a fogak nem szuvasak, a gyökerek is vaskosak, egészségesek.

De a fogorvosok nem jegyezték meg kellőképpen a pulpa ezen viselkedéséből, hogy ez egy igen nevezetes védelmi tevékenységet fejt ki a baktériumokkal szemben, amit bizonyít az a tény, hogy a fogszú spontán gyógyulhat akkor is, amikor már sok zománcot és alatta levő dentint is elpusztított. Ez pedig analog módon folyik le, mint a tüdő-