Fogorvosi szemle, 1930 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1930-01-01 / 1. szám
43 tekercseket használ, a garat felé egy gazegombolyagot tesz az aspiratio meggátlására. A fix hidak nagyrészét kétrészes koronákkal készítik Wiplafémből. A gyűrű felhelyezése után egész kevés viaszkot tesz a csonkra és zöld Kernel vesz harapást, minek eredménye, hogy a rágófelület alatt a koronának kis játéka van, ami a felhelyezést megkönnyíti. Készleges lemezes fogműveiről sok újat nem tudok mondani, pesti előadásain egész sorozatokat mutatott be. Mindössze annyit kell megemlítenem, hogy nagyon sok és jő részleges lemezes fogművet láttam a legmodernebb constructiókban. A részleges lemezes fogmüvekhez, lenyomatat gipsszel vesz és pedig úgy, hogy a kanálba először kevés gipszet tesz, erre egy gazelapot fektet s arra a többi gipszet. Ezen eljárásnak eredménye, hogy a gipsz tördarabkákat a gaze egybetartja, miáltal lényegesen megkönnyebbedik és meggyorsul a lenyomat összeállítása. Ezután áttérek előadásom tulajdonképpeni tárgyára, a teljes lemezes fogmüvek készítésére. Alkalmunk volt Hauptmeyer dr. ittlétekor meggyőződni a functiós lenyomatvétel és a prothesis elkészítése körüli különleges ügyességéről, demonstratiói közben azonban, melyek különben is a prothesis készítésének csupán egyes phasisaira terjedtek ki. kissé szétesett az egységes munkamenet programmja, úgyhogy távozása után methodikája bizonyos vitákra adott alkalmat. Személyesen végignéztem egy egész sor teljes prothesis elkészítését s miután eljárásáról tiszta képet kaptam és meggyőződtem róla, hogy methodikája a teljes prothesisek készítésére kétségtelenül páratlan, ezt szeretném a mélyen tisztelt egyesülettel közölni. Meg kell még jegyeznem, hogy methodusa tulajdonképpen sem új, sem eredeti, de hosszú gyakorlattal és egészen kivételes prothetikai érzékkel állította rendszerbe különböző szerzők eljárásaiból mindazt, amit jónak ítélt és így sikerült egy meglehetősen egyszerű, kiegyensúlyozott, a legnehezebb esetek megoldására is képes, minden fölösleges complieatiótól mentes munkamenetet kidolgoznia. A teljes prothesis készítésének egyszerű esete az, ha a betegnek van már prothesise, de az nem jó. Ebben az esetben a lenyomatat a régi prothesissel vesszük, ahogy Hauptmeyer dr. mondani szokta: „A patiens magával hozza a legjobb lenyomatkanalakat: a régi prothesisét“. Amennyiben a régi harapás! magasság kielégítő, úgy ne változtassunk rajta. A beteg azt már megszokta. Ha emelnünk kell a harapást, ezt is egyszerűen elérhetjük azzal, hogy a régi fogsorok közé kevés felpuhított Stent ’s-masszát teszünk, addig haraptatunk össze, míg a kellő emelést elértük és akkor lehűtjük a Stent ’s-et.
