Fogorvosi szemle, 1930 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1930-01-01 / 1. szám
37 typ ikusan leírt nyálkőroham a W hart on i anus-kő gyanúját keltheti fel bennünk, de gyakran szükség lehet a diagnosis biztosítására az összes rendelkezésünkre álló eszközökre, hogy a kő létezését bizonyíthassuk. Ha a kő nem tapintható, akkor a kivezető eső szondázásához vagy az acupuneturához, tudniillik a köre való rászúráshoz kell folyamodnunk. A röntgen azonban minden esetben eélravezet. A kő röntgendiagnosisánál a fogászatban szokásos beállítások nem mindig vezetnek sikerre, illetve megtéveszthetnek. Az állkapocs-szöglet és az állalatti táj typikus beállításakor például egy kis mészszegény kő árnyéka elveszhet azáltal, hogy ráesik az alsó állkapocs árnyékára, mint az én esetemben történt. Vagy pedig az állkapocs árnyékára eső élesen körülhatárolt kőárnyék egy az állkapocs csontállományában levő képletet utánozhat, mint például impaktált alsó nyolcast, vagy adamantinomát, aminthogy a Gámán által leírt nyálkő-esetben történt. Az impaktált nyolcas röntgendiagnosissal jelentkező esetnél azután Gámán több irányból történt felvétellel mutatta ki, hogy a képlet árnyékának viszonya a canalis mandibularishoz a beállítás szerint változik, tehát annak localisatiója a csonton kívül, a lágyrészekben van. Teljes bizonyossággal ki lehet mutatni a nyálköveket azzal a felvételi móddal, amit Schinz ajánl: a nyelvre fektetett filmre ráharaptatunk a beteggel és a sugarak a lógó fejen submentalis irányból hatolnak a filmre, így készült az én felvételem is. A röntgennel kimutatott kő óvhat meg bennünket azoktól a diagnostikai tévedésektől, amelyeknek már sok egészséges fog áldozata volt, mert a nyálkőrohamok pulpitist, a szájfenéki gyulladások periostitis mandibulaet utánoztak. Diagnostikai szempontból angina 2. ábra.
