Fogorvosi szemle, 1930 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1930-01-01 / 1. szám

33

Az állkapocstörések előfordulhatnak úgy a felső, mint az alsó állkapcson önállóan külön-külön, vagy egyidejűleg fenn és lenn. Gyakoriak a luxatiós törések és a koponyatöréssel kapcsolatos állkapocstörések. A töréseket az előfordulási helyük szerint osztályozzuk és mivel csaknem minden egyes alak más és más kezelési eljárást igényel, most csak megemlítem ezen rész nagy fontosságát, behatóbban azonban nem foglalkozom vele, mert a törési esetek részletes tárgyalása és a kezelési módok ismertetése a későbbi Horváth főorvos úrral együtt megtartandó közös előadásunk tárgyát fogja képezni.

A kezelésnél mindig nagy körültekintés kívánatos, mert a legegyszerűbbnek látszó esetben is előfordulhatnak complicatiók, elsősorban fertőzés következtében létrejött genyedések és idegsérülések localisan, egyébként stomatitis, pharingitis, nyálmirigy- és melléküreggenyedés, bronchitis, emphysema, stb.

A kezelés nemcsak a betegnek, hanem az orvosnak is elég kellemetlen, mert a sérült, főleg a sínezési eljárás kezdetén, annyira hvperaesthesiás, hogy sokszor még a száját is csak hosszas biztatásra nyitja ki, már amennyire bírja és a legóvatosabb kezelés mellett is folyton nyög és húzódozik, miáltal még inkább megnehezíti az orvos munkáját. Kellemetlen kísérő tünet az erős nyálfolyás és a jellegzetes szájbűz, melyet egyrészt a rágás és így az öntisztulás hiányában létrejött pangása az ételmaradékoknak, másrészt a necrotikus szövettörmelékek bomlása okoz.

De ezen kellemetlen momentumok ellenére is érdemes az állcsonttöröttek kezelésével foglalkozni, mert az esetek változatossága és a kezelési lehetőségek sokfélesége, valamint a tökéletes gyógyulás öröme kárpótolja ezekért az orvost.

Oflonte-lmiii Moratorii

Budapest, VI., Andrássy-út 37,1. em. 7

Telefon: 141-94.

Jacketkoronák és minden kerámiai munkák készítésére speciálisan berendezve.

3