Fogorvosi szemle, 1930 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1930-01-01 / 1. szám
24 biológiai irány felé terelte. Ez meg is történt az általam kifejtett logikus gondolatmenetnek a gyakorlatba való átültetésével. A biologikus erőforrást, mint láttuk, Angle felfedezte, most már csak az volt a feladat, hogy azt, amit a horgonylaton rontott, jóvá tegyék, az ő antibiologikus horgonylatai helyébe biologikusat állítani. Többeknek próbálkozása után Mershon-nak sikerült ezt a második fontos problémát ezidőszerint a legtökéletesebben megoldani azáltal, hogy kizárólag az érintést választotta horgonylati eszközül, mert éppen e mellett tartja meg a fog legtökéletesebben mozgási szabadságát, dacára annak, hogy ugyanakkor a gépnek is tökéletesnek engedelmeskedik. A Mershon-féle gép, amelyik természetesen szintén egy platinarany ív, pusztán csak érinti az elmozdítandó fogat, illetőleg az újabb módosított gépnél nem is maga az ív érinti a fogakat, hanem az ebből kiinduló még sokkal vékonyabb méretű úgynevezett segédrúgók és a fog mégis tökéletesen be van kapcsolva az erőrendszerbe, illetőleg elhorgonyozva. Ez a gép tehát a nemes ötvözet gyenge, de sokáig ható rugalmasságánál fogva már csak növekedési ingert gyakorol az érintett fogon keresztül az állcsont- és paradentalis szövetelemekre és mivel a kötöttséget nélkülöző érintési horgonylat folytán a fog megtartja egyéni mozgási képességét, az ama ingerek ébresztette természetes rendezőerők korlátlanul hathatnak reá: mindezen indokok alapján a rendezés minden vonatkozásban biologikus viszonyok között folyik le: Művészet és Természet harmonikusan együtt dolgoznak! Vájjon csakugyan-e ? Hol van erre a próba ? Hátha, ez csak úgy mondva van! Van-e erre valamilyen objectiv bizonyíték? Igen, van! Egyelőre csak tisztán klinikai, a histologia! alátámasztás még hiányzik, de az is már bizonyító erejű. A bizonyíték a retentio fölöslegességében van! Miként jól tudjuk, az összes eddigi módszereknek, beleértve a neoangleismusnak ma megbeszélt és általa biologikusoknak tartottakat is, az activ kezelés után szükségük van egy ennél jóval hosszabb ideig tartó passiv stádiumra, a külön készülékkel biztosított úgynevezett retentióra. A kezelés csak akkor volt jól befejezve, amikor ez a készülék levétetett és a szabályozott fogak végleg megmaradtak új helyükön. De — sajnos — sok esetben nem maradtak! Miért? Azért, mert a nem biologikus erővel és nem biologikus horgonylattal ; illetőleg utóbb a biologikus erővel, de. nem biologikus horgonylattal lefolytatott fogszabályozásoknál a biologikus egyensúly foghelyzet és fogtartószövetek között sok esetben örökre megbomlott és ha ez tényleg bekövekezett, akkor már nem használt többé az akármilyen hosszú ideig viselt retentio sem: az eredmény egy recidiva. Ez az
