Fogorvosi szemle, 1930 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1930-01-01 / 1. szám

22

oldotta meg azzal, hogy az addig használt nagy átmérőjű sárgarézdrótok helyett jóval kisebb átmérőjű platinaranydrótokat alkalmazott erőforrásul. Űj gépei: « pin-and-tube appliance és a bracket mechanism ilyenekből vannak összetéve és ez igen jónak bizonyult.

Angle második jelszava: a „bodily movement“ a gyakorlatban arra vezetett az ő kezén, hogy a dűlést eredményező eddigi ligaturahorgonylat kiküszöbölésével egy olyan új horgonylatot keresett, mely a természetellenes dűlés helyett egy természetesebb elmozdulást hozzon létre, ami physikailag tekintve a problémát, nem lehet más, mint „bodily movement“, azaz testies elmozdulás. És ilyen elgondolástól vezéreltetve megalkotta a „pin-and-tube“ — csap-csö-horgonylatot, amely physikalis berendezésénél fogva csakugyan képes a fogat bodily (testiesen) elmozdítani. De, amikor nem nagyon sokára kiderült, hogy ez a horgonylati rendszer olyan nehéz forrasztási technikával jár, mellyel a legtöbb amerikai orthodontista sem tud megküzdeni, akkor kigondolta a valamivel könnyebb technikájú, de bodilyra ugyancsak alkalmas bracket (horog) horgonylatot, abban a hiszemben, hogy ezzel a biológiai fogszabályozás problémáját végérvényesen megoldotta.

Ott vagyunk most, hogy rá kell mutatnom arra — bármennyire merésznek is lássék ez egy világtekintéllyel szemben —, hogy Angle ebben a tekintetben végzetesen tévedett. Az általa kigondolt horgonylatoknak nem az a főbajuk, hogy a forrasztási technikájuk nehéz — ez egy legyőzhető akadály —, hanem az, hogy physikai berendezésüknél fogva, tehát dacára annak, hogy bodily movementet képesek létesíteni, mégis antibiologikusak, természetellenesek.

De ezt leszögezvén, jól figyeljünk valamire: a szó szoros értelmében nem létezik „biologikus“, azaz „természetes“ horgonylat, hiszen megállapítottuk az előbb, hogy a Természet, nem ismer horgonylatot, nincsen szüksége reá, hanem kizárólag csak belső és külső rendező erőit viszi a játékba. Tehát ilyen értelemben minden horgonylat természetellenes, de mivel az orvosi rendező eljárásnak múlhatatlanul szüksége van ilyenre, „biológusnak“, azaz „természetesnek“ aét a mesterséges horgonylatot fogjuk nevezni, amely, dacára eredendő természetellenességének, a gyakorlatban mégis leginkább megközelíti a természetes fogrendezési viszonyokat, melyek röviden kifejezve a következők: csontfejlesztő erőingerek + a rendezendő fognak teljes egyéni mozgási szabadsága. Ezzel ellentétben az orvosi tudomány dolgozik ma a nemes fémötvözetek alkalmazása mellett ugyancsak csontfejlesztő erőingerrel, melyek meglehetősen megközelítik a Természet erőviszonyait, ellenben szükségképpen a Természettől el-