Fogorvosi szemle, 1930 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1930-02-01 / 2. szám

növekedése egyidöben és egyforma módon történik, az esetleges eltérést helyszűkével magyarázza.

Schröder vizsgálatai szerint a gyökércsúes iránya, a befutó erek által megkívánt haemodynamikus irányhoz való íunctiós alkalmazkodás. A gyökér utolsó harmadának kifejlődésében még más momentumokat is figyelembe kell venni. A fog áttörését akadályozó zavar eltéríti a koronát a felvett iránytól és a hossztengely irányában elhajlik. Kifejezett elhajlás traumára, dugóhúzó elhajlás csavarodásra vezethető vissza, amelyet a korona a fogsorba való illeszkedésnél szenved.

Exogen momentum — hiányzó szomszédos fog, valamint az áttörő fognak e helyre való süppedése —, épúgy, mint az occlusiós zavar, rányomják a bélyeget a gvökércsúcsra.

A gyökérképzés legkárosabban a helyszűke miatt szenved, amely philogenetikusan megrövidült apparátusunknál a felső harmadik molárist éri és így a legnagyobb variatiós lehetőségű.

Pliysiologikus jelenség a gyökércsúcs csekély distalis elferdülése, mely a gyökér utolsó harmadának a környezethez való alkalmazkodását bizonyítja és melyet a fogáttörésnél az állkapocs mesialis növekedése magyaráz.

Összefoglalás : A foggyökér, a fognyak felé hajlott harmadában épúgy, mint a fog koronája, örökösödési hajlamtól függ, mint ahogy a gyökér többi részeiben is örökösödési factorok játsszák a főszerepet. Külső factorok modifikáló hatásai (functiós igénylések, befutó éredények irányai, helyszűke, szomszédos fogűrbe való vándorlás) a képet döntő módon elváltoztathatják és minden hasonlatosságot elmosnak. _ Claus György dr.

Die Fortschritte der Zahnheilkunde nebst Literaturarchiv.

Lief. 9/1929. Herausgegeben: Julius Misch. Yerlag: Georg Thieme.

1. Hídmunkák. (Brüekenarbeiten.) Adolf Klughardt (Jena).

Hiöále. Nem szabad minden foghiányt hídmunkával pótolni. Esetleg a a lemezes pótlás jobb eredményt adhat.

Az előforduló hibák eredetét négy pontba foglalja össze:

1. Pillérek (lehorgonyzás) statikai és mechanikai követelmények szempontjából;

2. prophylactikus követelmények a pillérek és környező szövetek megtartásánál ;

3. kozmetikai követelmények;

4. a szóba jövő anyagok szempontjából.

1. Elsősorban a rágónyomás szempontjából kell a pilléreket megvizsgálnunk, miért is ajánlja, hogy az alsó felső pontos gipszlenyomatot harapással állítsuk anatómiai articulatorba, mielőtt határozunk.

Tisztában kell mindig lennünk azzal, hogy a pillérfogak élőpulpájúak-e, vagy sem? Erről faradikus árammal győződhetünk meg. Minden devitalizált fogat előzőleg meg kell röntgeneznünk, nehogy granulomás fogra alkalmazzunk hidat. Ha egy pillért reszekálnunk kell, úgy végezzük ezt okvetlenül a technikai munka behelyezése után és ne előtte.

Hibát követünk el, ha túlságosan divergáló vagy convergáló fogakra hidat készítünk, mert az erőszakos feszítés az alveolus megterhelt felének atrophiáját vonja maga után.

Fronthidaknál a felső kismetszőt lehetőleg soha, a nagymetszőt is csak

127