Fogorvosi szemle, 1930 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1930-02-01 / 2. szám
122 A kontárfogorvos-képzésről. Irta: Siklós Armand dr. A „Magyar Orvos“, úgyszintén a „Therapia“ című orvosi lapoknak folyó évi januári első számában egy felhívás jelent meg, melyben a „Budai Ambulatorium-Egyesület“ fogászati osztálya (I., Zenta-utca 5) községi és körorvosok részére „Fogászati első segélynyújtás címén állandó gyakorlati tanfolyamot hirdet. Igaz, hogy a tanfolyam tárgyai között csak a különböző érzéstelenítő eljárások, szájsebészeti műtétek, arsenbetétek, fog- és szájbetegségek diagnosisa van felemlítve és távol áll tőlünk imputálni, hogy nem foroghat fenn a teljes jószándék az oktató részéről a hirdetett terrénumon megmaradni, de alábbiakban igyekszünk majd rámutatni, hogy mily nehéz a határt meghúzni, hogy hol végződik az első segélynyújtás oktatása és hol kezdődik a kontárszakképzés. Már pedig ezen utóbbi lehetőség felvetésével az egész fogorvosi kar egy ethikai és gazdasági szempontból egyaránt nagyon fontos kérdésének tisztázása előtt állunk. A stomatologiai klinika még a szakorvosi képesítés elrendelése előtt is perhorreszkált minden olyan rövid gyorskurzusban történő kontárképzést, mely egyfelől a fogászati tudomány discreditálásához járult csak hozzá, másfelől az ilyen orvosi működésnek a fogtechnikusok működésével való összehasonlításában, általánosítás révén, bár igazságtalanul, a fogorvosok által végzett fogászati működés gyakori lebecsüléséhez nyújtott gazdag anyagot. Ma ezekhez a szempontokhoz még súlyosan esik a latba a kiképzett fogorvosok jogos gazdasági szempontja. A nagyközönség előtt pedig úgy áll a dolog,' hogy szerinte arról az orvosról, aki fogászati dolgokat végez rajta, feltételezi, hogy megfelelő fogorvosi képesítést szerzett magának és nem kutat mindig a szakorvosi cím után, főkép kisebb helységekben nem. A fenthirdetett első segélynyújtás-tanfolyam tárgyai közül ragadjuk ki például az arsenbetét műveletét és az extraction és
