Fogorvosi szemle, 1930 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1930-02-01 / 2. szám
119 A szerkezet jelenlegi formájában egy az áramviszonyaiban és felépítésében a célnak különösen megfelelő, illetve e célra módosított izzólámpának megfelelő optikájú tubusban való alkalmazása által alakult ki, amihez célszerű, kényelmes fejpánt és egyszerű, olcsó, amellett a lámpát kímélő áramszabályozó készülék járul. Az izzólámpa 8 voltos, 0.4 amp. áramfogyasztású, tehát körülbelül 3.2 gyertyafényű. Ez igen tekintélyes fénymennyiség, ha jól kihasználjuk, amiről a gyűjtőlencse gondoskodik, 20 cm. távolságban körülbelül 6X8 cm.-nyi ovális, nagyobb távolságban pedig megfelelően nagyobb területet világítva meg oly egyenletesen, hogy az mindenféle vizsgálathoz és operáláshoz elegendő. (Ehhez meg kell jegyezni azt, hogy a megvilágítás — egyetlen gyűjtőlencse alkalmazása esetén — mindig csak az izzószálnak elmosódva kivetített képével történhetik s éppen az izzószál alakjától függ, hogy ez az elmosódott kép eléggé egyenletes-e. Absolut homogenen megvilágított területet csak pontszerű, vagy vonalszerű fényforrás, vagy megfelelő résdiaphragma alkalmazása által nyerhetünk, két, egymástól aránylag távol álló lencsén át, vagyis oly szerkezettel, mely nem lehet elég kicsiny és könnyű ahhoz, hogy a homlokon kényelmesen lehessen viselni. Erre azonban nincs is semmi szükség, amint azt éppen a mi lámpánkkal szerzett tapasztalat bizonyítja). A lámpát a fejpánttal természetesen golyóizület köti össze, hogy a tubust minden irányba lehessen fordítani és minden kívánt helyzetben rögzíteni. A fejpánt könnyű, nem nyomja a homlokot, de ajánlatos még elől flanellal és
