Fogorvosi szemle, 1929 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1929-08-01 / 8. szám
647 Ez oly szoros relációban vau egymással, hogy csak az általános gazdasági javulással válható ennek lassú megjavulása. A másik súlyos tényező, — melynek legalább ideális célkitűzései vannak —-, az orvosi rend, s így szakmánk lassú szocializálása, mert csak így nevezhetjük helyesen azon irányzatot, mely mikor az arra szorulók nagy tömegének nyújt orvosi ellátást, ugyanakkor elsorvasztja az orvosi magánpraxist és súlyos gondokkal borít százakat családjaikkal együtt, kik sosem gondoltak arra és készültek fel, hogy az idők változásával új megélhetési lehetőségekben kell elhelyezkedniök. Megállapíthatjuk, hogy a megélhetés gondja, egy fix pont keresése a bizonytalan jövőben talán több kartársunkat érdekelte, mint a legizgatóbb, tudományos problémák, de ez nem is vehető rossznéven akkor, mikor a mai idők problémái: az elhelyezkedés, a megélhetés problémái lettek. Jólesőleg hat, hogy a súlyos időkben kellő érdeklődést mutattak kartársaink tudományos munkálkodásunkkal szemben is s így az orvosi rend ideális célkitűzését, önmaguk továbbképzését sem hanyagolták el. Tudományos üléseink látogatottabbak voltak, mint a múlt esztendőben s ebben tisztes részt kértek maguknak vidéki fiókjaink is. Egyesületünk belső életében ez évben is voltak pillanatok, amelyek látszó lag felbomlással veszélyeztettek s amelyeket feltétlen az a túlfűtött, izgalmi stádium hozhatott létre, melynek oka talán bizonyos türelmetlenség, melyet nem személyi ellentétek, hanem a gazdasági krízis hoznak létre. Dicséretére legyen mondva egyesületünk vezetőségének és választmányának és ugyanolyan mértékben az ellentétes véleményen levőknek, hogy kellő megértéssel igyekeztek és síké rült az ellentéteket mindenkor kiküszöbölni és erőinket egy magasabb cél érdekében újra és újra egyesíteni. Oly súlyos időket élünk, midőn félre kell tennünk minden vélt vagy látszólagos egyéni sérelmet és emberi gyengeségből fakadó gyülölséget, mert egyetlen munkatársat sem nélkülözhetünk súlyos problémáink megoldásánál és hogy becsüljenek meg bennünket ellenfeleink, ha magunk közt sem becsüljük meg egymást? Ha vannak egymás közt problémáink megoldását illetően ellentétek, azok csak egy módon oldhatók meg: szabad véleménynyilvánítással, az ellenvélemény jóhiszeműségének feltételezésével, az abszolút igazság keresésével, nagy türelemmel és egymás megbecsülésével. Helyes célkitűzéseinkhez az is szükséges, hogy a siker kiharcolásához mindig a megfelelő eszközöket használjuk. Elérhető eredményeink legfőbb feltételeit tehát mindig magunkban keressük és szabjuk meg. Ügy érzem, hogy az elmúlt esztendő eseményei közt legelsősorban és külön kell megemlékeznem egy tényről, mely nagy perspektívával kecsegtet szakmánk kitűzött céljainak elérésében. E fontos tény, hogy a népjóléti miniszter, Csilléry András dr.-t a fogászati ügyele miniszteri biztosává nevezte lei. A kinevezés érdemes, lelkes, hozzáértő embert állított a fogászati ügyek élére és tudjuk, hogy Csilléry-nél alkalmasabb egyéniség nem lehetett e fontos pozíció betöltésére. Nem várunk tőle egyszerre csodákat, hiszen sok esztendő mulasztását kell rcparálnia, új alapokra fektetnie. De rövid működése után is tudjuk, hogy magáévá tette egyesületünk generális munkaprogrammját: a stomatologiai tanszékek megszervezését a vidéki egyetemeken, a kétéves fogorvos-szakorvos kiképzést, az ingyenes szakoktatást, a közkórházi fogászati osztályok és az iskolafogorvosi intézmények létesítését, a fogtechnikus-kérdés végleges és radikális megoldását. Adja a sors, hogy közismerten céltudatos energiájával megalkothasson mindent, amit a magyar közegészségügy érdeke megkövetel és amit a szakma minden tagja tőle vár. Kormánybiztosi kinevezése alkalmával tiszteletére- rendezett ünnepségen
