Fogorvosi szemle, 1929 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1929-01-01 / 1. szám
31 bír és olyan vékony, hogy ujjunk nyomásával könnyen a contactpontok közé nyomható, akkor is, ha azok nagyon szorosan érintkeznek egymással. Az így kivágott szalagot gyűrűvé alakítva forrasztjuk, a forrasztáshoz zinn-forrasztót használunk. A gyűrűt elliptikusra alakítjuk, az interdentalis papilláknak megfelelöleg kivágjuk. Az így kialakított gyűrűt egyrészt az első praemolaris és szemfog, másrészt a második praemoralis és első moláris közé feltoljuk. Ezen módon elérjük azt, hogy a gyűrű approximalis oldalai csak az ínyig, a gyűrű hosszanti oldalai lingualisan és bucealisan azontúl érjenek. Mivel a gyűrű linguálisan és buccálisan a fogakhoz nem fekszik oda, a gyűrű és a fogak között hézag marad, melyet szükség szerint egy fémlapoceal meg is tágíthatunk. Az ilyen módon fölhelyezett gyűrű magasságából, pontos megjelölés és controll mellett már most addig és annyit távolítunk el, míg a beteg fogsorát tökéletesen zárni tudja. Ezen művelet alatt, különösen a gyűrű első próbálása alkalmával, nagy gondot fordítunk arra, hogy a beteg nehogy túlerősen összeharapjon, mert az approximalis oldalakon még véglegesen ki nem vágott gyűrű a papillákat sértheti és fölösleges fájdalmat okozhat. Az így alakított gyűrűt ismételten fölpróbáljuk, mindaddig, míg a beteg az összeharapásnál akadályt nem érez, ha ez bekövetkezett, a lenyomatvételhez fogunk. A cavitást vaselin-olajjal bekenjük, ez nem képez túlvastag réteget. A megpuhított lenyomatanyagot megfelelő golyóvá formáljuk és megfelelő nyomással a már applikált gyűrűbe helyezzük, a nyomást addig fokozzuk, míg a gyűrű gingivalis szélein palatinalisan és lingualisan a lenyomatanyag ki nem tódult. Most a beteggel összeharaptatunk és ebben a helyzetben 2. ábra.
