Fogorvosi szemle, 1929 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1929-04-01 / 4. szám
343 szeti therapia szempontjából tárgyalja a kérdést. Kellő részletességgel, de csak szükségeseket ismertetve tárgyalják a nagy háborús tapasztalatokkal rendelkező E. Steinschneider és E. Kränzt az állcsonttörések íogászi-teehnikai kezelését. K. Uochsingertöl megírt külön fejezetet szentel a könyv a csecsemők és gyermekek száj- és fog-megbetegedéseinek. A következő fejezetben M. Weinberger a száj lágyrészeinek megbetegedéseivel foglalkozik, II . Kerl nagy részletességgel és alapossággal ismerteti a szájnyálkahártya tuberculosisát, syphilisét és ezek differentialdiagnostikáját. Nagy figyelmet érdemelnek 0. Marburgnak a szájüreg innervatiójára vonatkozó közlései, valamint a trigeminusneuralgiát tárgyaló munkája, amelyet jól egészít ki II. Pichlernek a trigeminusneuralgia sebészeti kezeléséről írt ismertetése. Ugyancsak Pichler ismerteti a veleszületett ajak- és szájpadhasadékok pathologiáját és ezek sebészeti és orthodontiás kezelését. Monographiakészletességü munkájában a korai műtét mellett tör lándzsát és főként fírophy eljárását propagálja. Nagy fejezetet szentelnek a szájképletek daganatainak P. Clairmont és .1. Furtwängler, akik a különösen Ausztriában nagyjelentőségű aktinomykosis kérdését is külön fejezetben tárgyalják. 0. Birseknek a stomatologia és rhinologia, E. Buttinnak a stomatologia és otologia határkérdéseiről szóló dolgozatai, A. Palttaufnak és A. IIaberdanak a fogak törvényszéki vonatkozásairól szóló értekezése zárják le a (i50 oldalas kötetet. Az egyes fejezeteket követő részletes irodalomfelsorolás mér értékesebbé és használhatóbbá teszi a művet. Földi Elek dr. G. Rüedi: Az állcsont/ejecs törései. (Zur Klinik der Gelenkkopf- Frakturen des Unterkiefers.) Schweizerische Monatschrift für Zahnheilkunde. Band XXXVIII, No. 11, 12. Iliiedi szerint a fejecstörés meehanismusának leggyakoribb alakja, midőn az indirect, legtöbbször az állra ható erő következtében a fejecs annyira elhajlik, liogy fracturál, ritkábbak az összenyomás stb. folytán ható erők hatása alatt létrejött törések. A csonttörés klinikai symptomáit itt is megtalálhatjuk, azonban sem a nyomásérzékenység, sem a duzzanat, som a crepitatio, nem állandó tünete a fejecstörésnek. Rendellenes mozgékonyságot sem lehet fejeostörésnél konstatálni. Jellegzetes tünet a „functio laesa“, mely kifejezett esetekben a mandibula izületi működésének zavartságában nyilvánul. Legtöbbször megtaláljuk a törvégek dislocatióját is. Biztos diagnosist azonban csak jó röntgen-felvétel segítségével lehet felállítani. A jó röntgen-kép nemcsak a-diagnosis szempontjából fontos, hanem a törés vonalának és a töréssel egyidejűleg gyakran luxálódott fejecs helyzetének megállapítása szempontjából is. A fejecstörés szövődményei közül fontos a maxilla törése, mely késleltetheti a gyógyulást. Gyakori szövődmény, főként közlekedési baleseteknél, a commotio cerebri. Szerepelnék még ezeken kívül vérzések : a carotis externa, vagy a maxillaris interna ágainak sérülése következtében ; azután a hallójárat egyidejű sérülései, amikor otorrhagia lép fel s esetleg koponyaalapi törés gyanúját keltheti. Szájzár, feltéve, hogy idejekorán megtörtént a sínezés, fejecstörést nem szokott kísérni. A therapiánál a cél elsősorban az, hogy visszaállítsuk a teljes rágóképességet. Evégből igyekezzünk megakadályozni az álízület keletkezését, bár ez fejeostörésnél nem oly zavaró s nem is oly gyakori, mint a mandibula egyéb részein. A kezelésnél ügyeljünk az Ízület működésének épségben tartására. A
