Fogorvosi szemle, 1929 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1929-01-01 / 1. szám
29 Indirect lenyomatvétel egyik módja aranybetétek készítéséhez* Irta: Dr. Fritz Schenck (Wien), egyetemi magántanár. . Fordította: Rozgonyi-Rössler Viktor dr. A conservat iv és prothetikus foggyógyászatban annyira nélkülözhetetlenné lettek az aranybetétek, hogy azoknak fontosságát különösen hangsúlyozni alig lesz szükséges. Csak a különböző construetiójú, amerikai minta szerint készült levehető hidaknál használatos aranyinlaykre kell gondolnunk, melyek a hídtechnika terén nem egy kiváló újítást képviselnek és nálunk is meghonosodtak. Idők folyamán a gyakorlatból eredő tapasztalatok folytán még további tökéletesítések várhatók. Ha figyelembe vesszük a direct és indirect inlay-lenyomatvétel évek óta gyakorolt módozatait, úgy találjuk, hogy ténykedésünk az aranybetét végleges behelyezéséig viszonylagosan még mindig elég körülményes, sok időt rabló, a műtő és a beteg képességét erős próbára teszi. Dacára annak, hogy sok praktikus még a direct methodust részesíti előnyben, hangsúlyozom, hogy ma inkább az indirect methodust gyakorolják és Amerikában majdnem kizárólagosan ezt használják. Végleges határozatot mondani afölött, hogy melyik eljárást illeti meg inkább az elsőbbség, itt nem akarok, már csak azért sem, mivel a műtő szokásai is szerepet játszanak. A követelmények, melyeket bármilyen módszerrel készült inlay vei szemben támasztunk: hogy tartósan hibamentes eredményt adjon, elkészítése a beteg jelenlétét a lehető legrövidebb ideig vegye igénybe és lehetőleg az elkészítéssel járó összes munkálatok a laboratóriumban folyjanak le. Evégből a direct módszert itt kevésbé veszem tekintetbe és -inkább csak az indirect eljárást tárgyalom. A cavitás alakítását, mint teljesen Előadás a M. F. E. nagygyűlésén, 1928 júniusban, Budapesten.
