Fogorvosi szemle, 1929 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1929-01-01 / 1. szám

29 Indirect lenyomatvétel egyik módja aranybetétek készítéséhez* Irta: Dr. Fritz Schenck (Wien), egyetemi magántanár. . Fordította: Rozgonyi-Rössler Viktor dr. A conservat iv és prothetikus foggyógyászatban annyira nél­külözhetetlenné lettek az aranybetétek, hogy azoknak fontosságát különösen hangsúlyozni alig lesz szükséges. Csak a különböző con­­struetiójú, amerikai minta szerint készült levehető hidaknál hasz­nálatos aranyinlaykre kell gondolnunk, melyek a hídtechnika terén nem egy kiváló újítást képviselnek és nálunk is meghonosodtak. Idők folyamán a gyakorlatból eredő tapasztalatok folytán még további tökéletesítések várhatók. Ha figyelembe vesszük a direct és indirect inlay-lenyomatvétel évek óta gyakorolt módozatait, úgy találjuk, hogy ténykedésünk az aranybetét végleges behelyezéséig viszonylagosan még mindig elég körülményes, sok időt rabló, a műtő és a beteg képességét erős próbára teszi. Dacára annak, hogy sok praktikus még a direct methodust részesíti előnyben, hangsúlyozom, hogy ma inkább az indirect metho­dust gyakorolják és Amerikában majdnem kizárólagosan ezt használják. Végleges határozatot mondani afölött, hogy melyik eljárást illeti meg inkább az elsőbbség, itt nem akarok, már csak azért sem, mivel a műtő szokásai is szerepet játszanak. A követelmények, melye­ket bármilyen módszerrel készült inlay vei szemben támasztunk: hogy tartósan hibamentes eredményt adjon, elkészítése a beteg jelenlétét a lehető legrövidebb ideig vegye igénybe és lehetőleg az elkészítéssel járó összes munkálatok a laboratóriumban folyjanak le. Evégből a direct módszert itt kevésbé veszem tekintetbe és -inkább csak az indirect eljárást tárgyalom. A cavitás alakítását, mint teljesen Előadás a M. F. E. nagygyűlésén, 1928 júniusban, Budapesten.

Next

/
Thumbnails
Contents