Fogorvosi szemle, 1929 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1929-02-01 / 2. szám
123 Különbséget kell tennünk felső és alsó állcsontban betört, vagy mélyenfekvő gyökerek között. Ezek közül a felső állcsont gyökereit hamarabb letárgyalhat juk. Ezeknek kiemelése jelentékenyen könnyebb szokott lenni, mint az alsó álcsont gyökereié az anatómiai viszonyok miatt. Az alsó állcsont kemény, kompakt csontállománya sokkal inkább ellenáll minden oly kísérletnek, mely az alveolus megtágítását s ezzel a gyökér meglazítását tenné lehetővé. A felső állcsont alveolusának lemezes, vékony fala tágulékonyabb s egy helyesen megválasztott műszerrel könnyebben érünk el eredményt. A magam részéről felső állcsonton legtöbbnyire a Bein-féle egyenes emelőt használom. Ezen műszerrel mintegy megtágítom az alveolus falát azáltal, hogy azt a gyökér és az alveolus fala közé óvatos mozgással feltolom. Ezzel az alveolusban szorosan fekvő gyökér meglazul és könnyen kiemelhetővé válik. Mint említettem, sokkal nehezebb a helyzet egy alsó állcsontban történt fracturánál. Itt ezen elv nem érvényesülhet ; az alveolus fala nem tágul. Oly műszert kell kiválasztanunk, mely a fogó számára elérhetetlen gyökérbe mégis belekapaszkodik és emelőszerű mozgással üregéből azt kimozdítja. Őszintén szólva, én az összes a kereskedésben eddig szerepelt instrumentumok közül egyet sem találtam olyat, amely a célnak tökéletesen megfelelt volna. Mindegyiknek az volt a hibája, hogy a gyökérre illeszkedő vég vaskos, nem fér a gyökér és az alveolus közé, tehát nem lehet a gyökéren egy jó támaszkodási pontot nyerni. Egy egész véletlen folytán körülbelül 1 y2 éve egy, az eddigieket — legalább is az én véleményem szerint — messze felülmúló műszerhez jutottam egy Amerikában praktizált kollegától. Ezen műszerrel előreláthatólag igazán nehéznek látszó gyökér-extractiókat egészen könnyen végeztem el s még oly esetekben is alkalmaztam nem egyszer sikerrel, hol a gyökér eltávolítása csak véséssel látszott kivihetőnek. Az elve, mint az 1. ábrán látható, egy igen hegyes, finom, nem törékeny acélból készült vég, mely gracilis voltánál, élességénél és finom hegyénél fogva, jól belekapaszkodik a gyökérbe. Ezen vég körülbelül 130° szögben hajlik az emelőrésztől. Azért hangsúlyozom az emelő két karja közötti 130° elhajlást, mert, az általunk kifejtett erőnek kisebbnek kell lenni akkor, ha az emelőnek a kezünkbe eső része nem vízszintesen, hanem ferdén, tehát a merőlegeshez közelebb eső síkban hat a gyökérre. Az utóbbi hónapokban ehhez a műszerhez majdnem teljesen hasonlót hozott forgalomba Weisz & Schwarz cég: Dr. Anton Schlemmer emelőjét. Ennél az emelőnél azonban az emelő két karja közötti szög 90°. Ha összehasonlítjuk a két emelő közötti különbséget, külö-3*
