Fogorvosi szemle, 1929 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1929-02-01 / 2. szám
108 prothesissel való összeköttetés a fix, szét nem választható, míg a pillérre egy olyan közvetítő részt kell közbeiktatni, amely megengedi az egész szerkezet, vagyis a lemez levételét. Ez lehet Roach-kapocs, vagy bármilyen szerkezetű attachment is. Aszerint, hogy az Ízületben hányféle irányú mozgás lehetséges, változik a pillér igénybevétele. Legnagyobb mozgást engedélyez az az összeköttetés, melyet két egymásba fűződő drótkacs alkot, ez a legegyszerűbb szerkezet, mely csak a sagittalis irányú erőket viszi át, melyek a pillérre húzóhatást fejtenek ki. Azonban a prothesis viszont így annyira mozgékony lesz, hogy viselése, de főleg a megszokása válik nehézzé. Kizárólag a vertikális nyomással szemben tehermentesít a Gottlieb által ismertetett erőtörő, mely egy téglányalakú keretben fel- és lefelé mozogható, a keret nyílásával egyenlő széles, de csak fele olyan magas gerendából áll (lásd 3. ábra). Ez a constructio már féloldali, tehát kengyelnélküli lemezek készítésére is felhasználható, azonban, miután az összes billentő és forgató erők átjutnak a pillérre, annak nagymérvű megterhelésével jár. Ugyancsak Gottlieb ír le egy másik erőtörőt, amelyet egy hengerben átvezetett és a végeivel a prothesissel összeköttetésben álló drót alkot (lásd 4. ábra). Ez az erőtörő távoltartja ugyan a pillértől a billentő erőket, de viszont átviszi a vertikális nyomás jó részét, tehát ezen erőtörő alkalmazásával tulajdonképpen alátámasztott prothesist kapunk. Gottlieb ezen erőtörőt főleg egyoldali felső lemezekhez ajánlja, amikor a kontaktpont kiképzése megakadályozza a lemez lebillenését. Ezek után rátérek az általam szerkesztett erőtörő ismertetésére, 3. ábra.
