Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1928-11-01 / 11. szám
940 A Budapesti ni. kir. Honvéd és Közrendészeti Fogászati Ambulatorium. (Igazgató: Burghardt Péter dr., tanácsnok-orvos.) Újabb gyökérkezelési eljárás.* Irta: Róna Alfréd dr., egyetemi tanársegéd. Az a sok gyökérkezelési eljárás, mely eddig ismeretes, már magában véve is azt bizonyítja, hogy mindegyik eljárás hagy valami kívánnivalót hátra. Egyik eljárás sem tökéletes, mindegyiknek vannak hátrányai. Az, hogy egy újabb gyökérkezelési eljárásról óhajtanék szólani, nem azt jelenti, hogy az eddigi gyökérkezelési eljárások számát óhajtanám szaporítani, hanem eddigi tapasztalataim szerint ezen eljárással jobb eredményeket lehetett elérni. Minden klinikának és minden gyakorlóorvosnak megvannak a speciális gyökérkezelési módszerei, amelyekkel a legjobb eredményeket éri el: az újabb időben azonban a szövettani laboratóriumi vizsgálatok azt mutatták, hogy a szövettani készítmények nem mindenképpen fedik a klinikai leletet. Pontosan és lelkiismeretesen végzett gyökérkezelések után is a szövettani metszeteken csontbeolvadásos gócot észleltek, amit már megelőzőleg röntgenfelvételek igazoltak, bár a gyökérkezelés maga, mint említettük, minden klinikai követelménynek megfelelt. Ebből az is következik, hogy nem a kezelési eljárásban, hanem azon vegyszerekben van a hiba, amelyeket ezen eljárásnál alkalmaznak. A gyökérkezelésnél a valóságban nem is a gyökeret, hanem a gyökér körüli periapicalis szöveteket, úgymint a gyökérhártya, csonthártya és csontszövetet kell kezelni, illetve a gyökeret olyan anyagokkal ellátni, amelyek ezen szövetekre nem járnak káros hatással. Nemrégiben a baseli egyetemről került ki egy dolgozat, Lüthitől, aki éppen ezen vegyszerek, mint chlorphenol, triopasta, phenol, tricresol, formalin, eugenol-oldatok hatását vizsgálta a gyökérhártyára és csontszövetre és bizony azon szomorú eredményre jutott, * A Magyar Fogorvosok Egyesületének 1928 októberi tudományos ülésen tartott előadás.
