Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1928-11-01 / 11. szám

938

a vélemény alakult ki bennünk, hogy azok kifejlődését külső és pedig mechanikus okokban keressük, mert hisz ezen trajectorialis rendszer kétségkívül az élet folyamán keletkezik. Meggyőződésünk továbbá, hogy az állkapocsra nehezedő nagyobb terhek esetén a trajectorium basale alveoli hivatott a dental functionalisan irányított zóna részbeni tehermentesítésére, a plus teher átvételére, levezetésére és szétosztására.

Fájdalom, praehistorikus időkből származó állkapcsok nem állnak rendelkezésünkre.

Walkhoff praehistorikus időkből származó állkapcsokat is vizsgált, és bizonyos különbségeket talált azok és a recens ember állkapcsának trajectorialis rendszerei között. B különbségek elsősorban a processus alveolaris, továbbá a corpus mandubilae csontszerkezeté-25. ábra.

65 éves egyén jobb alsó, másod-harmadfokú atrophia senilisben szenvedő, nagyőrlőnek megfelelő trajectorium basale alveolijai igen kifejezettek.

ben mutatkoznak. Ennek oka — szerinte — valószínűleg a lefokozott rágás. Ezen kérdés azonban ma még nem tekinthető egészen tisztázottnak, bár Walkhoff után mások is végeztek (Fischer, Toldi, Weidenreich) ezirányban értékes vizsgálatokat.

Monheimer (München, 1928) részletes tanulmány tárgyává tette praehistorikus időkből származó állkapcsok trajectorialis rendszereit,. Röntgeneljárással kimutatja, hogy az első bonctanilag igazi ember: Homo heidelbergiensis állkapcsában csaknem ugyanazok a trajectorialis rendszerek lelhetők fel, mint az antropoidoknál, kivéve a trajectorium copulans és a trajectorium transversumot. Igen erősen fejlődtek a trajectorium basilare gerendái.

Monheimer a praehistorikus trajectorialis rendszerhez leg-