Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1928-11-01 / 11. szám
920 nem külön trajectorium, hanem csupán egy része a trajectorium posticumnak. 7. Trajectorium radiatum, mely az utolsó nagyőrlőtől indul ki és legyezőszerűen az angulus mandibulaeban terül szét. Ezen trajectorialis rendszer Walkhoff szerint nyomásos trajectorium, mely a mechanikailag legerősebben megterhelt állkapocsszöglet belső részén van elhelyezve. 8. Trajectorium copulans, mely a processus coronoideus és a processus condyloideus között mindenütt az incisura semilunaris mentén halad. Ezen trajectorialis rendszer Walkhoff szerint húzásos trajectorium, mely az állcsontnyulványok végei között a szövetszakadást gátolja az erőkkel szemben. Walkhoff e trajectorialis rendszert antropoidoknál megtalálja, de embernél nem. A corpus mandibulae trajectoriumaira vonatkozólag ellentétes a vélemény Walkhoff és Lewin között. Walkhoff szerint az alveolaris részben a horizontális gerendácskák elrendeződése úgy támad, hogy az ékhatást kifejtő fogak a közvetlen szomszédos gerendácskákra nyomást, a távolabbiakra húzó hatást gyakorolnak, viszont a gyökércsúcs körül és a basalis részben futó verticalis gerendácskák kizárólag nyomásra jönnek létre. Walkhoff megállapítja, hogy az állkapocs testében az a rész, hol a canalis mandibularis fut, a megterhelés szempontjából semleges. Lewin szerint a horizontális systemák tisztán húzáshatásokra támadnak, a verticalis gerendácskák nyomásos systemát reprezentálnak, de nem önállóak, hanem csupán a trajectorium basale kezdetét képezik. A canalis mandibularis, minthogy mechanikai szempontból nincs szükség üregre, illetve csatornára, nem mechanikai, hanem erek és idegek befogadására, physiologiai szükségszerűség következménye. Walkhoff vizsgálatai szerint az állkapocs rendes trajectorialis rendszereinek nyomai már az embryonalis állapotban megvannak, a postuterinalis élet 13. hónapjában pedig a csontképzés felépítése hasonló lesz a felnőttekéhez. Ez az idő pedig körülbelül összeesik a rágás kezdetével. A trajectorialis rendszerek teljes kifejlődése csak a maradandó fogak occlusióba helyezkedése után nyer befejezést. Walkhoff úgy látja, hogy az állkapocs minden egyes részének kialakulásában, az állkapoccsal kapcsolatban lévő izmok, fogak és Ízület fontos szerepet játszanak. Az egyes erők külön-külön való vizsgálata azonban nehézségekbe ütközik, mert ezek összhatást gyakorolnak. Schenk (1896, Wien) malacébrények állkapcsaiból készített metszeteken figyelte a szivacsos állomány gerendáinak el