Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1928-10-01 / 10. szám
872 vetített képek egyidejű bemutatásával előadásaikat október 16-án a stomatologiai klinika tantermében. A nagy számban megjelent kartársak mintegy két órán keresztül gyönyörködtek az előadásokban, melyeket a Fogorvosi Szemle rövidesen teljes egészükben közöl. Az előadások után Szabó József professor látta vendégül estebédre az illufttris vendégelőadókat, a klinika magántanári karát és a M. F. E. vezetőit családja körében. A VERBAND DER ZAHNÄRZTLICHEN VEREINE ÖSTERREICHS. Az osztrák fogorvosok egyesületeinek szövetsége szívélyes hangú meghívót intézett a M. F. E. elnökségéhez, melyben közli, hogy nagygyűlését ezévi december hó 8 és 9-én tartja meg Bécsben. A nagygyűlésre osztrák kartársaink a M. F. E. minden tagját szívesen látják. — Előadások és demonstrátiók november 5-ig jelentendők be a Verband elnökénél. — Címe: Doz. Dr. Berthold Spitzer, Wien, I., Hoher Markt 4. — Reméljük, hogy Egyesületünk tagjai nagy számban vesznek részt az osztrák nagygyűlésen. Prof. Weiser Rudolf temetése. A wieni egyetemi stomatologiai klinika igazgató-tanára, Prof. Weiser Rudolf temetése szeptemberhó 27-én folyt le Bécsben nagy pompával. Az elhúnytat a klinika udvarán ravatalozták fel és innen kísérték utolsó útjára barátai, tanítványai és tisztelői. A temetésen megjelentek a stomatologia összes számottevő osztrák representánsai, a németországiak közül Euler breslaui professor. A budapesti stomatologiai klinikát és a M. F. E.-t Szabó József professor és Gadány Lipót dr., az elhúnyt jó barátjai képviselték, kik a klinika és az Egyesület nevében két hatalmas nemzetiszín szalagos koszorút helyeztek a koporsóra. Szabó József professor a gyászszertartás során kegyeletes szavakkal vett búcsút az elhúnyttól: Tisztelt Gyászoló Gyülekezet! Megmásíthatatlanok és ridegek a természet törvényei : bölcső és koporsó határolják emberi létünket. Emberek milliói születnek és tűnnek el szinte nyomtalanul az élet színpadjáról; de vannak, akik haláluk után szinte újraélednek. Ezek az emberiség nagyjai, hősei, kiket mint az emberiség közös nagy munkájának részeseit, az emberiség héroszaiként tisztelünk. Ez a koporsó is egy ilyen hőst rejt, egy embert, akinek elmúló földi maradványait emberek ezrei kísérnek utolsó útjára. De mi ugyanakkor meghajolunk a szellem előtt, melyet e ládában el nem temethetünk, a szellem előtt, mely kikelve koporsójából e falak között marad és örökkön-örökké élni fog kartársai emlékezetében! Búcsúzunk mi, magyarok, is Weiser Rudolf professortól, az embertől, aki
