Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1928-01-01 / 1. szám
36 A fogzás és a belső secretio.* Irta: Radő Károly dr. A mai orvosismereteink szerint kétségtelenül biztos alapokon nyugvó tény, hogy az egyes életfontosságú, sőt az egész szervezet zavartalan élettani és törvényszerű működése szorosan összefüggő kapcsolatban van a szervezet úgynevezett endokrin systemájával (vérmirigy rendszerével). Ez a rendszer csupán klinikai megfigyelések, feltevések, elgondolások, de nem biológiai meghatározások alapján uni- vagy polyglandularis. Miképpen történik a vérmirigyrendszer bonyolult működése, nem ismerjük, de úgy a sebészet mai fejlettsége, mint az egyes megbetegedések klinikai kórképe módot nyújtanak egyes mirigymüködések tisztázására. Megnehezíti az ellenőrzést és a kutatást, hogy a vérmirigyek egymással correlatióban vannak, egyik a másiknak antagonistája, egymásra vikáriálólag hatnak. Az állati szervezet vérmirigyrendszerében alig van belsősecretiós mirigy, melyet titokzatosabb homály övezne, mint a thymust. A thymus-kutatásnak ma már nagy irodalma van, melyben jelentékeny része van Hamar, Hart, Erdheim, Klose, Hasch, Kranz, Lampé, Matti stb. munkáinak. Bár igen sok tudományos elgondolás és vita tárgya, ma sem tudunk többet róla, mint azt, hogy az emberben első nyomait már a 6 mm.-es embryóban találjuk s a harmadik zsigerbarázda endodermájából burjánzik le a pericardium felé a mediastinum anteriorban, közvetlen a sternum mögött, a nagyerek előtt fekszik. Jobb- és balfélből áll, amelyek mindegyikét apró karélyok alkotnak. A karélyok nyiroksejtszerűek, kéreg- és velőállományból állnak. A kéregsejtek jóval kisebbek, mint a velőé. Színe az embryóban rózsaszínűtől egész a vörös árnyalatig, csecsemőben fehéres, későbbi korban pedig sárgás szinezetű. A foetalis és az első gyermekévekben puha, későbbi életkorban tömöttebb consistentiájú, de ez nem általános szabály, mivel igen sok változata van. A thymus az * Előadás a M. F. E. nagygyűlésén, Debrecenben, 1927 június 18-án.
