Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1928-01-01 / 1. szám
14 csökkenése, kívülről ható vegyi és fertőző anyagok) teremt, de továbbá vegyileg nem közömbös anyagok képződésére (fibrinferment, széteső sejtek terméke) vezet, nyilvánvaló, hogy úgy a felszívódás, mint a szövetújképződés nem tisztán élettani typus szerint történik, hanem kórosan megváltozott, gyulladásos lesz. A fogeltávolítás-okozta sérülés gyógyulásánál is tehát három alapfolyamat : felszívódás (resorptio), gyulladás (inflammatio) és szövetújdonképzödés (regeneratio) különböző érvényesülése szabja meg a gyógyulás képét. Az extractiós sebgyógyulás normális lepergésének tanulmányozására mi is, mint Euler, kutyákat választottunk, olyanokat, melyek száját ép nyálkahártya borította és amelynek fogazata ép tagokból állt. Igyekeztünk lehetőleg egyforma nagyságú és korú (3—5 éves) állatokat céljainkra kiválogatni. Minthogy célunk az volt, hogy a sebgyógyulás normális lefolyását tanulmányozzuk, igyekeztünk az extractiós műtétet a lehető legnagyobb gondossággal végezni, úgy, hogy a környező szövetek roncsolást ne szenvedjenek. Beigazoltnak találtuk Eulernek azon megfigyelését, hogy az in toto eltávolítás céljaira kutyán az alsó III. nagyőrlők és I. ltisőrlők a legalkalmasabbak. Összesen 16 kutyát használtunk fel olvformán, hogy morphinbódulatban eltávolítottuk a kutyák fent megjelölt fogait, majd meghatározott idő múlva — se részben is hasznunkra fordítottuk Euler tapasztalásait — 3—4, majd 8, 14 nap, továbbá 3, 41/2, 6, 9 hét múlva az állatokat kivégeztük; ilyformán egyes időpontokra nézve kutyánként 4, összesen tehát 64 darab, az állatból a környező szövetekkel együtt kifürészelt és a sebet tartalmazó állkapocsrészletet használhattunk fel a szövettani vizsgálatok céljaira. A vizsgálati anyagot fixálás (Susa, Heidenhain, vagy 4%-os 1. kép, 4 napos seb.
