Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1928-02-01 / 2. szám
142 Dr. G. Lejeune : A fogászat története. Az őskori népeknél a fogászat elsősorban kosmetikai kezelés volt : festették vagy kifúrták fogaikat és csillogó tárgyakat raktak bele. Az egyiptomi papyrusok felemlítik a mozgófogak újbóli rögzítését, valamint a pyorrhoea alveolaris, a caries kezelésére szolgáló gyógynövényeket. Babyloni, assyri emlékek más fogainak megrongálását bűnténynek minősíti. A szájmosásnak rituális Charaktere volt, de a foggondozás már ki volt fejlődve. A sikertelen operatiókat drákói szigorral büntették. A zsidóknál a fogbetegek gyógyítását is az általános gyakorlatú orvosok végezték, a cariest ismerték, állítólag berakható fogakat is használtak. A régi kínaiak ismerték az arsen hatását, valamint a hideg-meleg diagnosisát. A foghúzást igen gyakran alkalmazták s a fogat előzőleg orvosszerekkol fellazították. A fogorvost specialistának ismerték el, bár főleg kosmetikai területen dolgozott. Eoganatomiai ismereteik is voltak, bizonyos állatok fogát orvosszerül használták. Indiában a fogászat valódi tudománnyá fejlődött. Vérzések csillapítására izzóvasat használtak. Görögországban a fogászat a medicinának classikus része volt. A fogfájás, caries és foglazulás ellen igen sokféle gyógyszerrel rendelkeztek. A rómaiak a caries prophylaxisában a fogtisztítást kultiválták, különösen Galenus fejlesztette ezirányban az orvostudományt. Európában a középkorban a fogászatban is az arab hatás érvényesült s a salernói iskola kimondta, hogy végzett orvos, sőt csakis sebész végezheti. A pulpa kauterizálását izzóvassal végezték. Később holttestek fogaival végeztek fogpótlásokat, sőt marhacsontokból is faragtak fogakat és aranyporral töméseket csináltak. 1728 a modern fogászat kezdete: kifejlesztik a prophylaxist, Pfaff pedig a fogtömést. Felhívjuk figyelmét a világhírű eredeti KE R R gyártmányokra, amelyeknek katalógusa kapható C. ASH & SONS Utóda, Budapest, IV., Ferenciek-tere 4.
