Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1928-02-01 / 2. szám
140 A. H. Ketcham: Előzetes közlemény maradandó fogak gyökereinek felszívódását illetőleg. (A preliminary report of an investigation of apical root resorption of permanent teeth.) Int. Journal of Orthodontia. 1927, Nr. 2. Szerző orthodontiai kezelésben álló 385 fogról röntgenfelvételeket készített a kezelés előtt és után. Arra a meglepő eredményre jutott, hogy az esetek körülbelül 20%-ában maradandó gyökérfelszívódás jött létre. Felső frontfogak mutatják a legnagyobb hajlandóságot a gyökérfelszívódásra. Szerző még azt is tapasztalta, hogy a bodily-elmozdulást létesítő készülékek (pin and tube, ribbon arch, stb.) alkalmazásánál gyakrabban lépett fel gyökérfelszívódás, mint egyszerű labialis, illetve lingualis ívvel történt kezelés esetén. Szerző kérdi, hogy vájjon csak a véletlennek tudható ez be, minthogy tudatában van annak, hogy csak elenyészően csekély anyagon végzett vizsgálatokat. Ezért felszólítja a kollegákat hasonló vizsgálatokra, lehetőleg pontosan alkalmazott erők hatására fellépő elváltozások megfigyeléséve. Szerző így reméli ezen gyakorlatilag igen fontos kérdés kielégítő megoldását. Behák. B. E. Bischer (St. Louis) : Klinikai fényképek orthodontiai szemont jóból. (Clinical photography for orthodontits. ) Int. Journal of Orthodontia. 1927, Nr. 1. Szerző az orthodontiai kezelés előtt és után elengedhetetlenül szükségesnek mondja a fényképfelvételt. A kezelés után készült felvétellel való összehasonlítás mutatja csak kezelési eredményünket. Természetesen a hivatásos fényképész felvételeit nem használhatjuk orthodontiai diagnosis céljából. Az orthodontistának oly felvételekre van szüksége, amelyeken exact méréseket végezhet. Ebből a célból felvételeit mindig ugyanolyan körülmények között, a tér három síkjához viszonyított helyzetben kell elkészítenie. Majd szerző részletesen ismerteti a Simori-féle photostat-eljárást, amely a fentebb említett körülményeknek a legteljesebb mértékben megfelel. Néhány eset kapcsán demonstrálja azokat a finom meghatározásokat, amelyeket orthodontiai diagnosis szempontjából a photostatel járással elérhetünk. Például alveolaris és mandibularis retractiók megkülönböztetése, aminek eminens therapiai értéke is van. Behák. J. P. Arnold: Traumatikus occlusio. (Traumatic occlusion.) Int. Journal of Orthodontia. 1927, Nr. 1. Traumatikus occlusio alatt a fogazat egy vagy több pontján fellépő fokozott nyomást, azaz occlusiós többletet kell érteni. Traumatikus occlusio áll fenn minden malocclusio esetében. De rosszul artikuláló tömés, korona vagy híd, prothesis stb. is traumatikus occlusiót támaszt. A traumatikus occlusiónak súlyos következményei vannak. Számos makacs gingivitis, duzzadt, fellazult nyálkahártya, a periodontium megbetegedései stb. mind traumatikus occlusiora vezethetők vissza. Traumatikus occlusio fennállhat normális mesiodistalis és buccolingualis relatiók mellett is. Ezért minden olyan orthodontiailag kezelt esetben, ahol dacára az elért normális occlusiónak gingivitis, fokozott fogkőlerakodás stb. áll fenn, kutatnunk kell traumatikus occlusio után és igyekeznünk kell azt kiküszöbölni. A traumatikus occlusio csupán a működés mechanikus zavara, de súlyos megbetegedéseket vonhat maga után. Behák.
