Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1928-02-01 / 2. szám
137 granulome für die orale Sepsis.) Deutsche Monatschrift für Zahnh. 1927, 10 szám. 119 granulomát vizsgáltak meg szövettani és bakteriológiai eljárással. Minden granuloma fertőzött volt, 100%-ban találtak strepto-, pneumo-, enterococcust. A klinikai és szövettani képnek rendszerint megfelel a bakteriumlelet is. Nem acut stádiumban lévő granulomában pneumococcusok és avirulens streptococcusok találhatók, amelyek azonban bármikor átmehetnek virulens, haemolyzáló alakba, miáltal kétségkívül sepsisnek lehetnek előidézői. Avirulens állapotban a granulomában nyugvó baktériumok is léphetnek kölcsönhatásba a szervezet sejtjeivel, amint azt a granulomából tenyésztett anyaggal végzett intracutan oltások bizonyítják. Ilyen egyéneknél gyakran allergia fejlődik ki. Oralis sepsis keletkezéséhez három tényező szükséges: a streptoeoecusok virulentiájának fokozódása, áttörése a granulatiős szöveten keresztül a szervezetbe és a szervezet sejtjeinek csökkent ellenálló ereje az adott pillanatban a streptococeusokkal és toxinjaival szemben (dysanergia). Az egyes esetben a focalis infectio megítéléséhez, azaz annak eldöntéséhez, hogy valóban a granuloma okozta-e a betegséget, a belorvos, fogorvos és kórboncoló összműködése szükséges. Ily módon, közös munkával nem egy „kryptogenetikus“, „idiopathikus“ fertőzést lehetne tisztázni. Molnár dr. Josef Kiefer: A foghúzás nehézségeiről. (Über schwierige Extraktionen.) Schw. Monatschrift für Zahnheilkunde. 1927. Nr. 7. Foghúzással kapcsolatos nehézségeket a szerző három csoportra osztja: 1. műtét előtti, 2. műtét alatti, 3. műtét utáni nehézségekre. Ad 1. Megkülönböztet lelki és testi mozzanatot. Az előbbihez tartozik a félénkség, melyet megnyugtató szavakkal, illetőleg műtét előtt adott gyógyszerekkel (bromural, állónál stb.) győz le. Testi mozzanatok: nehézség a vezetési anaesthesia körül, melynek könnyebb kivitelére új fecskendőt szerkesztett. Ajánlja, hogy a folyadék legyen testmeleg (36.5), illetőleg ne legyen túltömény s főleg ne tartalmazzon sok adrenalint. Az általános érzéstelenítést csak szigorú indicatio alapján végzi s inkább aethert használ, mikor is a műtétet praenarkosis Rausch-ban végzi. Ad 2. Elve a teljes eltávolítás. Ez lehet nehéz, mert a fogat környező csont erős, tömött vagy az eltávolítandó fogrész korhadt, mélyentört, nehezen hozzáférhető. E nehézségek legyőzhetők vagy a ható erő növelésével, illetőleg más, helyesebb irányú alkalmazásával, vagy a beágyazó csontréteg gyengítésével. Előbbire ajánlja Routurier alsó molarfogóit és a magaszerkesztette „Bajonett Meissel-t, mely a Lecluse és Partsch emelő kombinátiója. A fogat környező csont gyengítésére véső és kalapács helyett az általa szerkesztett fúrókat ajánlja, hangoztatván, hogy a fúró működése műtét közben könnyebben ellenőrizhető a műtő részéről, mint a véső s kellemetlen körülmények (mint csontrepedés, nagyobb lágyrészsérülés) teljesen elkerülhetők. A fúrók hosszabbak a rendesnél, alakjuk: „Fissurenbohrer ohne Querhieb“. Különösen impaktált 8-asnál ajánlja oly esetben, midőn a fog distalis része a felhágó szárban van rögzítve, hogy a liátradöntés lehetetlen. Ad 3. Gyakran fellépő nehézség az utófájás. Ennek kiküszöbölését a helyesen alkalmazott injectióban és a tökéletesebb ellátásban látja. Másik gyakori szövődmény az utóvérzés. Ezt tamponnal, clauden-nel, szükség esetén hemostyl-lel látja el. Még gyakoribb a szájzár fellépése. Ennek sürgős oldását
