Fogorvosi szemle, 1928 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1928-02-01 / 2. szám
115 Egyes vizsgálatok mást bizonyítottak. És pedig azt, hogy az ember lassan jutott el a caries ilyen fokáig, melyhez 1000—10.000 évek voltak szükségesek. Még ma élő emberfajok is vannak, ahol a caries — mint az illető faj egészében — még gyermekéveit éli. Campbell ausztráliai 12 éves benszülötteket vizsgált és cariest náluk egyáltalában nem talált, vagyis 100%-ban ép tejfogazat volt, ezzel szemben az európaiaknál ez a szám 6—10%-ra csökkent. Az emberiség történetébe visszafelé haladva a caries mindig csökken és a praehistorikus világban elvész egy helyen szemünk előtt. Igen érdekes vizsgálatokat végzett e téren Lenhossék. A krapinai barlangban talált koponyák 275 foga mind ép volt, a paleolith korból származó homo heidelbergiensis szintén cariesmentességet mutat. A neandervölgyi embernél sem található meg kifejezett caries, csupán egészen felületesen a nyaki tájon jelentkezik csekély, soha mélyre terjedő anyaghiány. Kirkland (Űj-Zeeland) Rhodesiában talált egy csontvázat, melyet a neandervölgyi embernél idősebbnek tart; ennek a homo rhodesiensisnek több fogán caries volt (számban kifejezve ezt a csontvázat és egyúttal a cariest is 25.000 évesnek tartja). Lenhossék a középső kőkorszakból származó nagysápi koponya balfelső első molárisát kifejezetten cariosusnak találja, a jobb alsó első molárisa pedig még életében (valószínűleg caries következtében) veszett el. E korba helyezi ő Európa területén az első cariest és mivel ekkor — a diluvium végén — jelenik meg Európában keletről való vándorlása közben a brachycephal ember, Lenhossék a caries dentist egy, ezen emberfaj által Ázsiából behurcolt epidémiának tartja. Azután már hamar elterjedt a caries. Rouillon vendée-i ásatásokból nyert, neolith-korból származó koponyákon már 3% cariest talál. A bronckorban, majd a vaskorszakban ez a szám még tovább növekszik. Itt persze hosszú időre megszűnnek az adatok és csak a történelmi idők archeológiái maradványai adnak útbaigazítást arról, hogy a caries ezalatt az idő alatt nagyot fejlődött. Az egyptomi régészetnek az orvost leginkább érdeklő maradványa a „papyrus Ebers“, amely már számtalan receptet sorol föl a „fogfájás“ ellen. Számszerű adatok, melyek a caries elterjedtségéről útbaigazítanának, természetesen nincsenek ebből a korból. A Krisztus utáni időkre vonatkozólag ugyancsak Lenhossék végzett vizsgálatokat, ami úgy sikerült neki, hogy különböző korú temetőkből nyert koponyákat vizsgált meg a caries elterjedtségére vonatkozólag A négy kor volt az új kor vége (XVIII. század), középkor (XI. század), népvándorlás kora (IV—V. század) és a Krisztus utáni I. század. Az eredményei a következők: 3*
