Fogorvosi szemle, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1927-01-01 / 1. szám
40 nek. Gyakoribbak a felső állcsonton, különösen a fossa caninában. Az állcsonti öböl osteomái, melyeket Virchov enostosisoknak tart, nyeles csontdaganatok és az autrum falain ülnek. Az öböl fenekén benyíló exostosisok a megfelelő fogak apexének alveolusából állanak, melyek résztvesznek az illető fog periostitis ossificansában. Az alsó állcsonton leginkább a corpus belső oldalán lépnek fel néha multiplexen vagy symmetrikusan. A kórbonctan megkülönbözteti az exostosisoknak egy cartilaginosus és egy fibrosus alakját. Előbbi a porcos, utóbbi a kötöszöveti alapon csontosodó csontoknál fordul elő. Az állkapocs exostosisai fibrosusak, azaz egy kötőszöveti tok veszi őket körül, annak megfelelően, hogy az állcsontok kötöszöveti alapon fejlődnek. Ha az állcsontokon porcos exostosis fordul elő, ez vagy dystopiának, vagy a papilla, a paraseptalis vagy a Meckel-porc maradványának tekinthető. Az úgynevezett „exostosis-emberek“-nél rendszerint porcos multiplex exostosisokat találunk, az állcsontjaik mentesek az exostosisoktól. Kivételek ritkán fordulnak elő. Szerkezetük szerint feloszthatjuk az exostosisokat: e. eburneára, e. spongiosára és medullarísra. Histologice, ritka kivétellel, a csontszövet rendes képét mutatják. Rendesen igen lassan növekednek. Kis exostosisokat gyakran csak prothesiskészítésnél vesszük észre, amikor is nyálkahártyaulceratióra adhatnak alkalmat. Ha nagyobbak, akadályozhatják az ajkak zárását és az okklusiót. A nervus intraorbitalisra gyako - roll nyomással neurológiákat okozhatnak, megszükíthetik az állcsonti- vagy az orrüreget. Ha az orbitáig terjednek, előidézhetik a ductust nasolacrimalis stenosisát és ezáltal könnycsorgást okozhatnak, duplalátást, vagy nyomást a nervus opticusra. Az alsó állkapcson nyomhatják a nervus alveolaris inferiort és befolyásolhatják a rágómozgásokat; zavarhatják a nyelvet is. Aetiologia: nem eléggé ismert. Tumorok: A) osteomák. A valódi osteomák relativ ritkák. Kongenitalisak, de csak a pubertás erőteljes csontnövekedésekor jelentkeznek. Lassan nőnek (ez a körülmény dönti el néha, hogy nem malignus tumorról van szó), rosszindulatúvá csak igen ritkán válnak.Therapia: eltávolításuk. Recidiválninem szoktak. B) Hamartomák. Nem valódi daganatok. Symmetrikusan szoktak fellépni és lassabban nőnek, mint az osteomák. Gyulladásos folyamatok: A) Nem specifikusak. Ilyenek: A periostitis ossificans (mely a fog eltávolítása után is fennmaradhat); bölcsesség-fogak áttörése kapcsán; és arthritis deformans részjelenségeként. В) Specifikusak. Lues (а II. és III. stádiumban). Aktinomykcosis inkább hyperostosist okoz. Tuberculosisnál ritka. Trauma következtében keletkezett callus néha megmarad mint exostosis. Rachitis inkább deformitásokat okoz. Akromegaliánál az izmok tapadási helye imponál exostosisnak. Szerző ezután néhány esetet ír le részletesen. II. Hyperostosísok. Ide számíthatjuk mindazon exostosisokat, melyek nem körülírtak. Ezenkívül karakterisztikus a hyperostosisképződés a megbetegedések egy bizonyos csoporljánál is, I. Féloldali kongenitalis arctúltengés. Aetiologiája ismeretlen, a részleges óriásnövésekhez számítják.
