Fogorvosi szemle, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1927-01-01 / 1. szám

40 nek. Gyakoribbak a felső állcsonton, különösen a fossa caninában. Az állcsonti öböl osteomái, melyeket Virchov enostosisoknak tart, nyeles csontdaganatok és az autrum falain ülnek. Az öböl fenekén benyíló exostosisok a megfelelő fogak apexének alveolusából állanak, melyek résztvesznek az illető fog perios­titis ossificansában. Az alsó állcsonton leginkább a corpus belső oldalán lépnek fel néha multiplexen vagy symmetrikusan. A kórbonctan megkülönbözteti az exostosisoknak egy cartilaginosus és egy fibrosus alakját. Előbbi a porcos, utóbbi a kötöszöveti alapon csontosodó csontoknál fordul elő. Az állkapocs exostosisai fibrosusak, azaz egy kötő­szöveti tok veszi őket körül, annak megfelelően, hogy az állcsontok kötöszö­veti alapon fejlődnek. Ha az állcsontokon porcos exostosis fordul elő, ez vagy dystopiának, vagy a papilla, a paraseptalis vagy a Meckel-porc marad­ványának tekinthető. Az úgynevezett „exostosis-emberek“-nél rendszerint porcos multiplex exostosisokat találunk, az állcsontjaik mentesek az exosto­­sisoktól. Kivételek ritkán fordulnak elő. Szerkezetük szerint feloszthatjuk az exostosisokat: e. eburneára, e. spongiosára és medullarísra. Histologice, ritka ki­vétellel, a csontszövet rendes képét mutatják. Rendesen igen lassan növekednek. Kis exostosisokat gyakran csak prothesiskészítésnél vesszük észre, amikor is nyálkahártyaulceratióra adhatnak alkalmat. Ha nagyobbak, akadá­lyozhatják az ajkak zárását és az okklusiót. A nervus intraorbitalisra gyako - roll nyomással neurológiákat okozhatnak, megszükíthetik az állcsonti- vagy az orrüreget. Ha az orbitáig terjednek, előidézhetik a ductust nasolacrimalis stenosisát és ezáltal könnycsorgást okozhatnak, duplalátást, vagy nyomást a nervus opticusra. Az alsó állkapcson nyomhatják a nervus alveolaris inferiort és befolyá­solhatják a rágómozgásokat; zavarhatják a nyelvet is. Aetiologia: nem eléggé ismert. Tumorok: A) osteomák. A valódi osteomák relativ ritkák. Kongenitalisak, de csak a pubertás erőteljes csontnövekedésekor jelentkeznek. Lassan nőnek (ez a körülmény dönti el néha, hogy nem malignus tumorról van szó), rossz­indulatúvá csak igen ritkán válnak.Therapia: eltávolításuk. Recidiválninem szoktak. B) Hamartomák. Nem valódi daganatok. Symmetrikusan szoktak fel­lépni és lassabban nőnek, mint az osteomák. Gyulladásos folyamatok: A) Nem specifikusak. Ilyenek: A periostitis ossificans (mely a fog eltávolítása után is fennmaradhat); bölcsesség-fogak áttörése kapcsán; és arthritis deformans részjelenségeként. В) Specifikusak. Lues (а II. és III. stádiumban). Aktinomykcosis inkább hyperostosist okoz. Tuberculosisnál ritka. Trauma következtében keletkezett callus néha megmarad mint exostosis. Rachitis inkább deformitásokat okoz. Akromegaliánál az izmok tapadási helye imponál exostosisnak. Szerző ezután néhány esetet ír le részletesen. II. Hyperostosísok. Ide számíthatjuk mindazon exostosisokat, melyek nem körülírtak. Ezen­kívül karakterisztikus a hyperostosisképződés a megbetegedések egy bizonyos csoporljánál is, I. Féloldali kongenitalis arctúltengés. Aetiologiája ismeretlen, a részle­ges óriásnövésekhez számítják.

Next

/
Thumbnails
Contents