Fogorvosi szemle, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1927-01-01 / 1. szám
17 Új alsó tertius fog- és gyökérhúzófogó.* Irta : Radó Károly dr. A foghúzás technikája a különböző esetek szerint variálódik, de vannak olyan körülmények, amikor az extractió eltér a megszokott napi eseményektől, ezen gyérszámú esetek azok, melyek fárasztó és hosszadalmas munkát adnak. Müszerszekrényünkből látszólag céltalanul vásárolt sokáig ottheverő és mellőzött eszközeink ilyenkor kerülnek elő. Mert eszközeink között vannak olyanok, melyeket jobbnak, előnyösebbnek vélünk s melyeket szívesebben használunk. Azonban dificilis eseteknél ezen előítéletekkel szakítunk s ilyenkor e mellőzött műszereink mindenképen igazolják nélkülözhetetlenségüket. A gyakorlati tudás és járatosságon kívül, a sikeres foghúzásnak legelemibb követelménye a nyugalom és biztonságérzet, a beteg idegessége révén a nyugalom legtöbbször zavart, a megfelelő műszer hiányában pedig a biztonságérzet csökken. Már fél sikerünk van, ha a fogót könnyedén és kíméletesen helyezzük el a fogra. Az erőszak megkettőzi a fájdalmat és félelmet. A fogó helytelen szerkezete és alkalmazása kétségessé teszi a hibamentes extractiót, sőt a hibásan construált műszerrel a fog eltávolítása a véletlenre van bízva. Az alsó tercius extractiója éppen ezen körülményből kifolyólag félelmet s bizonyos averziót vált ki, mert az alsó tercius-fogónak nem alkalmas a szerkezete, a fogó csőre a fogó symetrikus síkjával párhuzamosan indul s a fogó szárainak egyenes folytatása a végén tompaszögben megtörik, a symetrikus síkkal, ugyancsak párhuzamos helyzetben. Ennek az elrendezésnek igen sok hátránya van, a húzásnál kifejtett erő nem esik össze a fog növési irányával, minek következtében a működő erőnek csak egy hányada érvényesül s miután az alsó fogak eltávolításánál a húzás mechanikája orális és faciális * Előadás a M.F.E. 1926 november 17-iki tudományos ülésén. 2
