Fogorvosi szemle, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1927-02-01 / 2. szám
118 5. Professzor Szabó József dr.: „Modern eszmék a stomatologiában“ tárgykörből merítette themáját, rámutatva az endokrin theoria praktikus oldalaira. Az idő előrehaladottságára való tekintettel, a hallgatóság sajnálatára, az előadást teljes egészében megtartani nem tudta. A nagy tetszéssel fogadott érdekes és tanulságos előadások után a díszvacsorára gyűltek össze a Központi-szálló nagytermében a vendégek, amelyen megjelentek: a város vezetősége részéről Kratky István dr. helyettes polgármester, városi főjegyző, az összes nagykanizsai kartársak feleségeikkel. A budapesti kartársak a Fiók vendégei voltak. A távollevő König József dr. üdvözlő beszédét Oravecz Pál dr., főtitkár olvasta fel. Mélyen tisztelt Uraim! Ha végigtekintek azon a díszes vendégseregen, mely az Alsó-Dunántúli Fiók megalakulására ezen nem éppen oly nagy városba összesereglett, melegség tölti el szívemet. Melegség és bizalom a szebb jövő iránt, mert azok, kik megjelenésükkel a fiók megalakulását fényessé s feledhetetlenné tették, lelkűk ideális hajlamait követték s tudják, hogy ellenértéket a hozott áldozatért a mi egyszerű köszönetünkön kívül nem kapnak. Pedig én tudom, hogy mily szívesen jöttek a fiók egyszerű hivó szavára; jöttetek északról, délről, keletről — csak nyugatról, a megye nyugati részéről nem, mert a nyugati első vasútállomáson idegen állam katonasága áll őrt. És mégis kedves Kartársak, kik az őrségen túlról, a Muraközből, a mi Muraközünkből nem jöttetek el, a tiétek a fiók első üdvözlete! A második üdvözlet azonban a pesti Kartársaknak szól, kiknek érdeme annál nagyobb, mert az Egyesület első gyermekének, a szegedi fióknak keresztelőjén is ott voltak. Ez öt hete történt s holnap újból keresztelünk egy ugyanazon anyától származó gyermeket. Az elhúzódó ikerszülés érdekes esete ez, ahol a második gyermek csak megelőzte Moskovitsot... Az Egyesületre mint reményteljes anyára, Sturm elnök úrra, mint büszke apára s Szabó professzor úrra, mint a szegedivel közös keresztapára emelem poharamat! Sturm József dr. válaszolt a köszöntésre. Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim 1 König kartárs úr felolvastatott beszédében arról tett említést, hogy mi örömmel jöttünk ide le Kanizsára. Ezt tanúsítom, de sajnos, igazán elszomorított szívvel konstatálom, hogy ez örömbe pár könnycsepp is esett belé, mert ép ő nincs itt közöttünk. Arra való tekintettel, hogy holnap a hivatalos szóáradat úgyis elönti Nagykanizsát és vidékét, nem térek ki részletesen e nap jelentőségére. De nem térhetek ki az alól, hogy üdvözöljem itt is a Dunántúli Fiókot, de meg aztán annak a csalhatatlan reménységemnek, is akarok kifejezést adni, hogy ez a fiók derekasan megfogja állni a helyét és méltó letéteményese lesz annak az eszmének, amelyet a Magyar Fogorvosok Egyesülete írt zászlajára. Megmondom azt is, miből merítem e reménységemet. Hiszen, hogy valamely Egyesület életre való vagy nem, az attól függ, hogy lelkes emberekből toborozódott-e össze és vezetősége a helyzet magaslatán áll-e? Mert bármely szép eszmei célzattal indul is
