Fogorvosi szemle, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1927-02-01 / 2. szám

113 amely a testében volt, már pedig a háborús golyóért nem felelt senkisem, de a betörött tűnek előidézőjét ismeri a beteg és ki tudja, mikor lép fel vele szemben, bár jogtalanul, kártérítési igé­nyeivel. A betörött tűnek egyik kellemetlen következménye a phleg­mone, mellyel veszedelembe kerül a beteg. Tudjuk a garat phleg­­moneról, ha sülyednek, még halálos kimenetelűek is lehetnek, ezt a rettenetes következményt pedig mérlegelve, ugyancsak arra az ered­ményre jutok, hogy minden betört tűt rögtön el kell távolítani és nem értek egyet például Prof. Hermann Euler azon cikkével sem, melyben azt mondja: „Jod-Strich, saubere Fingernägel und sterile Kanüle vorausgesetzt, kann man die Nadel ruhig sich selbst über­lassen, wünschenswert ist allerdingst dabei, das der Patient von dem Abbrechen der Kanüle nichts weis“. Az első rész már csak azért sem állja meg a helyét, mert maga a száj, ahol a tűt átveze­tem, tele van baktériummal, mert sebészileg a szájban nem kép­zelhető el teljes bacteriummentesség. Euler második kikötése, hogy a betegnek ne mondjuk meg az őt ért balesetet, talán orvosethikai szempontból is kifogásolható, de mindenesetre azt a látszatot kelti, hogy az orvosnak titkolnivalója van és ha a beteg mástól tudja meg ezt a titkot, jaj lesz annak az orvosnak, pedig szerintem a legtöbb esetben nem az orvos a hibás, hanem az eszköz, illetve az eszköznek a silánysága. Most már mérlegeljük sebészi szempontból az esetet. Eszembe jut H. Fründ egy cikke „Fremdkörper und Fremdkörperbestim­mung“, amelyen az eltávolítás indikátiójáról is beszél és többek között azt mondja, mérlegelnünk kell először azon nehézségeket és veszélyeket, melyeket az idegen test előidéz, másodszor mér­legelnünk kell azon nehézségek és veszélyek nagyságát, melyekkel az idegen test eltávolítása jár. Az első pontra már megfeleltem, a másodikra csak azt mondhatom, hogy eddig minden mandibuláris injektiónál betörött tűt eltávolítottam, az eltávolítás után a beteg minden esetben meggyógyult. Ez azonban feltétlen anatómiai isme­retet, kellő sebészi és főleg idegentesteltávolítási gyakorlatot igé­nyel. Ezekenkívül nagy türelem is kell az ilyen tű eltávolításához. A minap végeztem ismételten ilyen Fischer-tü eltávolítást és mivel a baleset után csak nehány nappal kaptam a beteget, már kissé nehezebb volt a műtét. Minden esetben a rámetszés a tű beszú­rási helyén történik. Ha praeparálással célt nem érünk és mivel Röntgen-ernyő alatt sem dolgozhatunk részben a tű vékonysága, részben pedig a lágyrészen és a csont zavaró hatása miatt, kény-

Next

/
Thumbnails
Contents