Fogorvosi szemle, 1926 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1926-04-01 / 4. szám
263 Cunéo et Ruppe: Considerations sur l’osiéite fibreuse des maxillaires a propos d’un nouveau cas. (Adatok az állcsontok ostitis fibrosáját illetőleg egy új eset kapcsán.) La revue de Stomatologie, 1926, No. 1, Paris. Sok vita tárgyát képezi az utóbbi evekben az ostitis fibrosa, melyet egyesek a „malades metaplasiques“ csoportjába sorolnak; lényege a normalis csontszövet lassú pusztulása, melyet egy fibrosus szövet helyettesít. Szerzők egy betegük megfigyelése kapcsán behatóan tanulmányozzák ezen betegség mibenlétét és néhány új adattal bővítik az ostitis fibrosa diagnostikáját. A cikkben ezen ostitis fibrosa-eset pontos leírását kapjuk, a betegség különböző stádiumaiban természet után és moulageokról készült képekkel illusztrálva. Előző és az esettel kapcsolatos tapasztalatok alapján legjellemzőbb az ostitis fibrosára: 1. a kifejlődés lassúsága és rosszindulatúsága, 2. diffus hypertrophia, 3. röntgenképen a csontritkulás helyén látható bolyhos felület, 4. a határozott aetiologia hiánya. Az ostitis fibrosa név helytelen, mert ez nem gyulladásos folyamat; jobb az osteopathia fibrosa vagy sclerosis ossea elnevezés, mert a lényeget fedi. A csontszövet alkalmas sclerosisra épúgy, mint a zsigerek: pl. a májcyrrhosisoknak különböző okai lehetnek s közös vonásuk csak a sclerotikus szövet, de a szomszédos szövetek már egész más reactiót mutatnak a Laenneccyrrhosisnál, mint a biliarisnál. így a csontsclerosisok közös vonása a csontvelő sclerotikus elváltozása, a csontszövet destructiója és egy mészszegény osteoid szövet keletkezése. Minden csontsclerosisnál találkozunk egy destructiv és egy constructiv folyamattal s eszerint négy alakot különböztetünk meg: 1. osteoid szövet ugyannnnyi mint a fibrosus (sclerosis ossea simplex), 2. a destructiv folyamat dominál, vagyis egy atrophiás sclerosis ossea áll fenn („maladie fibrokystique“, Recklinghausen-betegség), 3, kiterjedtebb a constructiv folyamat (sclerosis hypertrophica, Paget-kór), 4. túlsók osteoid szövet, benne elmeszesedett necrotizált zónák (leontiasis ossea). Kezdeti stádiumban ezen csontsclerosisok csak akkor konstatálhatók klinikailag, ha hypertrophiás az elváltozás. Az osteopathia fibrosa diagnostikai jelei: I. röntgenképen a hypertrophiás zóna nívójában tipikus bolyhos kép látható, még mielőtt klinikailag elváltozást konstatálhatnánk. 2. A bolyhos (röntgenen) területek közti szövetek épek, amiből következik, hogy nem tumor, hanem diffus betegség. 3. Az osteopathia fibrosa diagnosisát klinice később megerősíti a biopsia. Az osteopathia fibrosa hystologiai képére jellemző: a normalis csontszövet destructiója, a csontvelő fibrosus átalakulása és egy rosszul elmeszesedett osteoid-szövet keletkezése. Szerző részletesen leírja az osteopathia fibrosánál létrejövő szöveti elváltozásokat. Az osteopathia fibrosa évekig fejlődik, némelykor hosszabb ideig stationaer marad,“de soha nem regressálódik. Ellenszerét nem ismerjük, az operativ beavatkozások eredményei pedig absolut rosszak. Eddigi kutatások alapján annyit elértünk, hogy gyanús esetekben pontos diagnosist tudunk felállítani s így nem kínozzuk a beteget dubiosus kezelésekkel.
