Fogorvosi szemle, 1926 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1926-01-01 / 1. szám
15 tüskének mindig a forgatandó élen kell elhelyezve lenni és pedig minél meredekebben az él szélén. Ebben az esetben ugyanis a forgató hatás annyira előtérbe lép, hogy a húzó hatás alig jön számításba. Minél inkább távolodunk a tüskével a fog élétől, annyival növekszik a húzó hatás és csökken a forgató hatás. A tüskén átvezetett Iigaturát egyszerűen nem köthetjük az ívhez, mert akkor azon ide-oda csúszkálhatna. Ennek megakadályozására az íven, megfelelő helyen reszelővei kis bemélyedéseket reszelünk. Ezek a kis bevágások elhelyezése ismét oly fontos, hogy annak a nem kellő helyen létele meghiúsíthatja a forgatást. Az 5. ábra mutat be oly esetet, ahol a bevágás nem a kellő helyre lett téve, itt még az is komplikálja a helyzetet és biztosítja a sikertelenséget, hogy a tüske is rosszul van a karikára forrasztva, tudniillik nagyon közel a fog mértani hossztengelyéhez. (A fogak átmetszetben vannak feltüntetve.) Ebben az esetben a ligaturának a teljes ereje arra fog irányulni, hogy a hozzákötött fogat a) irányba vigye. Ezt azonban egyrészt az expanziós ív, másrészt a szomszéd fog megakadályozza s így az erőfeszítés teljesen hatástalan marad. Az ívre a bevágást úgy kell eszközölnünk, hogy a kifeszített ligatura a legrövidebb úton menjen az ívhez. Ez az út az az egyenes, amely a fog forgatandó élét érinti és az expanziós ív érintőjére merőleges. A 6. ábra mutatja ezt az utat sematikusan és a gyakorlatban. A csigarendszerű forgatás szintén nem csak forgatja, hanem az erő irányába húzza is a fogat. A húzó hatást, amint tudjuk, ellentétes irányú erőhatással eliminálhatjuk. De kiküszöbölhetjük ezt a hatást azáltal is, hogy a húzó hatás irányában a fog útjába akadályt iktatunk, amely azt nem engedi érvényesülni. És ez az akadály maga az expanziós ív, amely a foghoz hozzáfeküdvén, az előbb említett követelménynek eleget tesz. Ezzel a móddal a befelé fordult élek kifelé való rotatiója pompásan elvégezhető, ha a másik 5. ábra.
