Fogorvosi szemle, 1926 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1926-02-01 / 2. szám
107 az ettől eltérő variátiókat vagy anomáliákat pedig három, csoportba osztani: a maxilláris, az alveoláris és a praemaxillaris prognathiákra. Ha ez anomáliáknak tudományos magyarázatait keressük, a nagyon is problematikus aetiologiához kell fordulnunk. Aetiologiai momentumok volnának: egyrészt az öröklés, másrészt intrauterinnyomás-viszonyok, az így fejlődött szűk állkapocs, természetszerűleg kifejlődő előretolódása a fogaknak a felső fogsorban, a prognathia. Kedvelt hypothesis még, hogy a szűk állkapocs és prognathia — az orrjáratok szűk voltával, az orrstenosissal függne össze. Ezt azonban sem pro sem contra bizonyítani nem sikerült és a szerző szerint úgy kell felfognunk e két jelenség együttes fellépését, hogy egy bizonyos, biológiailag alacsonyabb fejlettségű egyénnél különböző stigmák és jellemvonások fejlődnek ki, melyek közül e kettő véletlenül együtt jelentkezett. Ref.: Sipos Stefánia dr. Dysostosis cleidocranialis unter besonderer Berücksichtigung des Gebisses. (Dysostosis eleid, különös tekintettel a fogazatra.) Prof. G. Hesse, Jena, Vierteljahrschrift f. Z., 1925. II. A szerző a dysostosis cleidocranialisnak egy igen érdekes esetét adja elő, melyet véletlenül vett észre egy 21 éves női paciensén, aki valami jelentéktelen inyhártyagyulladása miatt kereste fel klinikáján. Az eset annál érdekesebb, mert a paciens ikertestvére ugyanazon anomáliákat mutatja és így a szerző abban a helyzetben volt, hogy végre alaposan megfigyelhette a fogazat elváltozásait ennél a ritka megbetegedésnél. Részletesen leírja a beteg anamnesisét és status-praesensét; kiemelhetjük e leírásból a következőket: A beteg tejfogai 19 éves koráig megvoltak, amikor gyakran kezdtek fájdalmakat, panaszokat okozni és nagyrészüket lassan-lassan eltávolította azután. Azóta prothesist visel. Jelen állapotában: a felső fogsorból csak az 5. és 6. van meg mindkét oldalon, az alsó álkapocsban egyáltalán nem látható kifejlődött fog, csak itt-ott egy-egy erősen lerágott él vagy csücsök, mely az inyhártyát áttörte. Röntgennel ellenben nagyszámú különböző typusú fog látható mindkét állkapocsban egymás hegyén, hátán. Egyébként testalkatán, eltekintve attól, hogy igen kisnövésű és minden tekintetben infantilis (nyitott fontanellák, infantilis uterus), a legfeltűnőbb az a körülmény, hogy mindkét oldali claviculája hiányzik. A koponyacsontok, illetve a fogazat hiányossága kapcsolatosan a claviculák hiányával, egyike a legritkább fejlődési rendellenességeknek és dysostosis cleidocranialisnak, vagy Klar után kongenitalis osteodysplasiának nevezik. Két alakban jelentkezik : A clavicula hiánya koponyaanomaliák nélkül, ez a forma nem öröklődik és a clavicula hiánya, combinálva a koponyarendellenességekkel, ez rendszerint öröklődik. Tekintettel arra, hogy a retineált fogak sok panaszt okoztak a betegnek, egy follicularis cystája is volt, további cystaképződéstöl, periodontitistől tartani lehetett, a szerző az állcsontokba beágyazott fogak operativ eltávolítását határozta el. Betegen hat operatiót hajtott végre, melyeket részletesen leír, mindegyik 2—3 óráig tartott és valamennyi beágyazott, retineált fogat napvilágra hozta, anélkül, hogy a proc. alveolarist lényegesen sértette volna. Kiemeli, hogy a Vájná-féle emelőnek kitűnő hasznát látta. Valamennyi fog maradandó fog volt. A beteg 6 hét múlva viselni tudta átalakított prothesisét. 3*
