Fogorvosi szemle, 1926 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1926-02-01 / 2. szám
91 Ezen tért tölti ki az, amit a foghús septumának, vagy papillának nevezünk. A papilla jól megtartva és az egész interdentalis háromszöget kitöltve, különösen fiatalabb egyéneknél található meg. Később a papilla az eltűnés jeleit mutatja, már abban az időben, midőn még jól meg vannak tartva az approximalis kontaktpontok. A rágásnál létrejövő physiologiai elmozdulás a fogak felületét lecsiszolja, miáltal a kontaktpontok a felülethez közelednek. A kontaktfelület elhasználódása által az interproximalis ür kisebbedik és így a legközelebb eső vonalban a foghúspapilla összenyomatik. Ezáltal a papilla felülete petyhüdt lesz és váladékot termel. A papilla a mindig visszatérő nyomás, vongálás következtében könnyen vérzékennyé válik. Felületét finom, granulatiós szövet vonja be, melynek jelenlétére makroskopice a vérzékenységből és fokozott secretióból következtethetünk. Az ilyen felület a legjobb talaj konkretumszerü, fogkőhöz hasonló anyagoknak a lerakodására. E konkrétum még jobban izgatja a papillát, az állapot rosszabbodik. A papilla zsugorodik. A zsugorodás által közvetlenül a kontaktpont alatt egy kis szabad terület létesül, ami mindig tele van mikroorganismusok tömegével. Ezen része az approximalis felületeknek a caries érzékeny zóna. Ezzel még nincs kimondva az, hogy ezen területeken a zománc kevésbbé ellentálló, csak az, hogy a természetes és mesterséges tisztítás megnehezített és így ezen hézagokba került anyagok savanyú bomlása a védő zománcréteget könnyebben elpusztítja. Cariesképződésre a legkedvezőbb hely a kontaktpont alatti terület, innen terjed a folyamat befelé, melyet a rágófelület zománcának kékes áttünőségéből állapíthatunk meg. A kontaktpont azon feladattal bír többek közt, hogy megakadályozza húsrostoknak a fogak közé való préselődését, mely a papillát nyomja és sorvasztja. Az ilyen és ehhez hasonló behatások folytán a foghúspapilla eltűnik. A fogkoronának ezen a papillától megfosztott nyaki része cariessel szemben sokkal érzékenyebb, mint a korona többi része, egyrészt azért, mert e helyen a borító zománcréteg kevésbbé ellentálló, másrészt, mert az ott megrekedt ételmaradékoktól kevésbbé tisztítható. Mindez az ártalom nem jön létre, ha a papillát a kontaktusok áthidalják. Mindezekből arra a következtetésre kell jutnunk, hogy approximalis cariesek tömésénél sohase tévesszük szem elől a kontaktpontok kiépítését. Ennek figyelembevétele számtalan kellemetlen következményektől óvhatja meg a patienst. Eltekintve attól, hogy caries könnyebben lép fel és hogy a fogak közé szorult húsrostok 2*
