Fogorvosi szemle, 1925 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1925-01-01 / 1. szám

34

1. Streptococcus (zöld vagy a typus).

2. Staphylococcus (legtöbbször albus, ritkábban aureus).

3. В. mesentericus.

4. В. proteus.

5. В. putrificus.

6. В. acidophilus.

7. Cladotrix placoides.

8. Leptotrix buccalis.

9. Fusiform bacillusok (1. fusiformis ?).

10. Saccharomyces. Oidiomyces.

11. Spirochaetae: Treponaema dentium Koch.

„ medium Hoffmann

,, buccalis Cohn.

Ezen fajok közül hol egyik, hol másik van nagyobb mennyiségben, de rendesen a leggyakoribb a zöldes streptococcus, mint S. mitis, salivarius, ignavus, equimus. Kligler szerint ezek teszik ki a száj flórájának nagy percentjét. Legtöbbjük a „rövidlánc“ typus-, és sok diplococcust utánoznak. Némely spirochaeta mindig jelen van, de a cariesben nem találhatók, ellenben megnő a számuk ínybetegségeknél, pl. pyorrhoeánál. Egy-kétvibrisfaj is mindig jelen van, legtöbbször a Sp. sputigenum. A b. acidophilus képviseli a savképzőket.

Fusiformis bacillusok is gyakoriak, de ezek viszonya a b. fusiformishoz nem tisztázott. Míg a Staph, alboeus gyakori, a St. aureus ritka. A fonal alakúakata Lépt. és Clad. represaentálják. A proteolytek közül a b. proteus és putrificus fordul elő. Sok a chromogenicus és fi uorescensforma is, de nem állandó.

Beteg szájban ez a flora változó, de nem annyira fajok szerint, mint inkább az egymáshoz való számbeli viszonyban az infectio természete szerint.

A carieses szájban nem nagy az eltérés, csak a savképzők, fonalformák szaporodnak meg. Ez egyúttal a száj kisfokú savas állapotával jár együtt, bár Pickerill nem talált különbséget egy 50-es csoport immunis maorigyerek és egy ugyancsak 50-es csoport civilizált gyermek szájsavhatása között.

Anginánál a spirochaetatypusok száma nagyobb, különösen a gingivalis szélen és a fogak közti tasakokban.