Fogorvosi szemle, 1925 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1925-01-01 / 1. szám
31 A stagnatiós theoria feltűnik különböző formában egész a 18. század közepéig, míg a chemia nem kezdi befolyásolni a fogászatot úgy theoriában, mint a gyakorlatban. Időközben a holland mikrosköpos Loewenhock kimutatta áilatocskák jelenlétét az emberi szájban. Ő leírt egy spiralis organismust, mely valószínűleg aSp.sputigenummal azonos és egy leptotrixet. Azt lehetne várni, hogy ezen megfigyelések oda vezettek, hogy ezen bacteriumokat összefüggésbe hozzák a fogszüval; de előbb, a chemia fejlődése folytán, chemiai theoriák keletkeztek, mint Pasch, Becker, Ringleman, stb. A chemiai theoriák szerint a táplálék savai lennének a decalcinatio főoka. Robertson 1835-ben a savakat okozta a fogszú keletkezéséért, míg Desirabode azt vitatta, hogy ha a savak lennének a fogszú okai, akkor az egész fog lenne megtámadva, nem pedig egyes helyei. Háti azt vitatta, hogy szervetlen savak okozzák a cariest, a sárga elszíneződést a sósav, a fehéret a salétromsav, a feketét a kénsav okozná. A chemiai theoriát csakhamar módosította a physiologiás működések tanulmányozása következtében a Th. Bell féle „gyuladásos theoria“. Bell ugyanazt 1831-ben közölte, de gyökerei Eustachius-ig, Hunterig, Fox-ig nyúlnak vissza. Szerinte a dentinben gyuladás keletkezik, s mint minden gyuladás, ez is, vagy új sarjadzáshoz vezet, vagy szövetdestructióhoz. A gyuladás először a mészsók destructióját, majd basikus anyagok elfolyósodását okozza. Fox szerint tehát a caries a pulpakamra határoló hártya gyuladása. Koecker 1830-ban érdekes combinatiós theoriát állított fel a chemiai és gyuladásos theoriából. És pedig szerinte a száj savai a gyuladás által „megölt“ dentint oldják fel. Rongnard 1838-ban rámutatott arra, hogy a fogcaries mindig a fog felszínén kezdődik. 1873-ban Tomes kimutatta, hogy a dentinben nincs vérkeringés s így a gyuladásos theoriától ismét visszatértek a chemoparasitico-theoriához, Leber és Rottenstein 1867- és 1890-ben a Miller féle parasitás theoriához. Az első végleges felismerése annak, hogy bacteriumok szerepelnek a fogszú kóroktanában, 1843-Ъап Érdi-nél jelentkezik, majd utána 1847-ben Ficinus-nál. Ebben az időben aztán
