Fogorvosi szemle, 1924 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1924-01-01 / 1-3. szám

45

megmutatja, hogy az alveolusban már megindult a resorptio, sok esetben az interalveolaris lamella már teljesen eltűnt minden külső, klinikai tünet nélkül. Ezek — szerintem — az alveolitis chronica non pyorrhoica-csoportba tartozó megbetegedések.

Hosszabb szünet után Mamiok veti fel ismét a pyorrhoea öröklődő voltának kérdését ebben a tanulmányában. Ismertet egy családot, amelyben az anya életének 50. évéig összes felső és alsó fogait pyorrhoea alveolaris következtében elvesztette. Ennek leánya 30 éves koráig összes felső fogait és alul két molárisát vesztette el pyorrhoeában, míg a 13 éves unokának máris mozognak felső metszőfogai. Mamiok messzire megy és különféle degeneratiós jelenségekben keres megoldást, pedig sokkal kézenfekvőbb, ha ezt az esetet a túlterheléssel magyarázzuk. Nem a pyorrhoea volt örökölt, hanem a pyorrhoeára praedisponáló articulatiós zavar és az ennek következtében beállott túlterhelés,

Mi már évek óta végezünk ilyen irányban vizsgálatokat s ha tapasztalataink nem is jogosítanak még fel bennünket apodiktikus kijelentésre, annyit mindenesetre megállapítottunk, hogy az articulatiós rendellenességek következtében létrejövő nagyfokú túlterhelések, különösen a túlságos „mély harapások“ feltétlenül öröklékenyek. Különösen figyelemreméltóak azok a megfigyeléseink, amelyek a felső fogsor nagy spatium-interdentaléinak, főként pedig a nagy metszők közötti diastemának öröklött voltára vonatkoznak. Hangsúlyoznunk kell, hogy az eseteknek abban a sorozatában, amelyeket vizsgálni módunkban volt, seholsem a diastema volt az öröklött, hanem az a rendellenes articulatio és túlterhelés, amely a csikorgatás és egyéb dynamikai factorok közbejöttével a diastemát előidézte, illetőleg a fogak egymástól való eltávolodását megindította. Ezek az esetek frappáns bizonyítékai a túlterhelés tanának.

A harmadik és legjelentősebb új munka a túlterhelés theoretikus igazolására Gottlieb-пгк a Zeitschrift für Stomatologie 1923. évi áprilisi számában megjelent nagyértékű tanulmánya: „Die diffuse Atrophie des Alveolarknochens“ címen, melyben kimerítően foglalkozik a különféle irányú megter-