Fogorvosi szemle, 1924 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1924-05-01 / 5. szám
152 Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Máthe tanár úr cikke által felidézett polémiához legyen szabad a következő megjegyzést fűznöm. Ezelőtt 2 évvel 9 hónapot töltöttem a berlini Zahnärztliches Chir. Instituten. Schröder prof. a hidakról tartott előadásai alatt 6 drb. nagyhidat köröztetett, melyek kivétel nélkül Randolfból készültek és amelyeket szájbahelyezés után hosszabb-rövidebb idő után el kellett távolítani. Az esetek egy részében a betegek panaszai tisztán csak arra szorítkoztak, hogy szájukban fémízt éreztek. Három esetben azonban a Randolfhíd komoly mérgezési tüneteket okozott. Az egyik eset, melynél Schröder prof. egy 30 éves mérnököt az előadás alatt bemutatott, igen súlyos volt. A páciens szájában mindkét oldali alsó 6.5-ön borító koronák voltak, melyek alsó 6—6-ig terjedő hidat tartottak. A hid a berlini fogászati klinikán készült. A páciens félévnél hosszabb ideig volt távol Berlintől, mialatt orvost gyomor és bél panaszaival több ízben felkeresett; de mivelhogy szájában fémízt csak időnként érzett, az orvos figyelmét, a nem aranyból való híd úgylátszik elkerülte. A páciens állapota folyton súlyosbodott. Gyakori hányás és bélgörcsök kínozták. E panaszok miatt kereste fel orvosa tanácsára Schröder prof.-t, ki a hidat azonnal levetette s ezzel a beteg panaszai rövid időn belül megszűntek. Schröder prof. nagy hidaknak Randolfból való készítését műhibának minősíti. A Randolf használatát minden esetre elkerülendőnek tartja. Az ő iniciátivájára kezdett Schönebeck prof. a róla elnevezett fémmel kísérletezni. A berlini fogászati klinikán az összes nem arany pótlásokat (korona, csapfog, hid) a Schönebeck-féle fémből készültek, mivel a Randolf használata el lett tiltva. Dr. Láng Pál. * * * Igen tisztelt Szerkesztő Úr! A F. Sz. legutóbbi számában jelent meg Griinfeld kollega tollából egy felelet Máthé tanár űr multhavi cikkére Őszinte csodálattal olvastam a Randolf ezen nagyfokú védel-
