Fogorvosi szemle, 1924 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1924-04-01 / 4. szám
105 A „szakorvosai kérdés. Hónapok óta tartja izgalomban a magyar orvosi kart egy készülő rendelet, melyet a népjóléti minister szándékozik kibocsátani a szakorvosi cím használatának rendezése céljából. Mi itt nem politizálunk s nem is politikai szempontból mondjuk, mikor azon szerény nézetünknek adunk kifejezést, hogy mi egyáltalában nem látjuk oly égetően sürgősnek ezt a „rendezést“, hogy miatta a közegészségügynek ma oly nehéz viszonyok között küzködő harcos serege, az orvosok, szembekerüljenek a közegészségügy legfőbb irányítójával, a népjóléti ministerrel. Igaz, hogy sok a visszaélés a szakorvosi címmel, de ha máig kibírtuk, akkor talán mégis várhattunk volna 1—2 hónapig, amíg létrejött volna egy olyan megállapodás az érdekelt fórumok között, amely mindkét felet kielégítette volna és a köznek is hasznára lenne! A legnagyobb felháborodást váltotta ki, mondhatom, országszerte, a készülő rendeletnek úgynevezett visszamenő hatálya. Hogy olyan kartársak, akik 1914 után, tehát tíz év óta folytatnak szakorvosi gyakorlatot, most utólag kényszerüljenek a szakorvosi címért folyamodni. Sok fiatal existentiát, újonnan alapított házitűzhelyet alkalmas tönkretenni ez a drákói rendelkezés, mely igazságtalan is volna, mint ahogy igazságtalan minden oly intézkedés, amelynek visszamenő hatálya van, mert olyasmiért sújt egyéneket, amiket azoknak elkerülni tilalom, vagy útmutató intézkedés hiányában elkerülni sem okuk, sem módjuk nem volt. A Budapesti Orvos-Szövetség kemény talpraállása, megerősíttetvén több orvosi testület (Magyar Fogorvosok Egyesülete, több vidéki orvosszövetségi fiók stb.) állásfoglalásával, végre odaérlelte az ügyet, hogy Grosch Károly dr., osztálytanácsos a népjóléti ministeriumban, egyidejűleg a Budapesti Orvos-Szövetség főtitkára, a május hó 16.-án tartott orvosszövetségi választmányi ülésen a következő hivatalos kijelentést tette: