Fogorvosi szemle, 1923 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1923-04-01 / 4-6. szám
83 Megemlítem még, hogy Weski és Neumann jelenleg már teljesen kiküszöbölték a pyorrhoea elnevezést, mint gyűjtőfogalmat is, és Weski ajánlatára a jobban megfelelő „paradeniosis“ szóval helyettesítették. Wunschheim és Greve már régebben használták a „paradentalis“ elnevezést, de kissé tágabb értelemben véve. Weski felveszi a paradentium létezését és pedig a fogak és szűkebb értelemben vett környékük (Umgebung) között, a fog és a periodontium, valamint a foghús és a processus alveolaris között. Ebbe a paradentiumnak nevezett területbe képzeli bele Weski mindazokat a funkcionális ingereket, amelyek egyrészt a fogból indulnak ki, másrészt külső (exogén) tényezők által kívülről hatnak a fogra. Ez a paradentium, mely nemcsak topographiai szomszédságban van a periodontiummal, a processus alveolarissal és a foghússal, hanem ezekkel együtt egy funkcionális egységet is alkot, három részre oszlik. Van: 1. Regio marginalis paradentii, 2. regio media paradentii, 3. regio apicalis paradentii. Az első, széli rész, viszont ismét két részre oszlik, ú. m.: a) pars supraalveolarisra és b) pars intraalveolarisra, amely két résznek klinikai szempontból, éppen a genyedés lokalizációját illetően van nagyobb szerepe. Ezek szerint a megbetegedésnek genyedéssel járó klinikai formája a Röntgen-vizsgálat alapján lehet alveoliíis chronica pyorrhoica supraalveolaris, ha a csontsorvadás horizontális és a pyorrhoeás tasak feneke még a csont fölött vagy ezzel egy niveauban van. A rosszabb indulatú forma az alveolitis chronica pyorrhoica intraalveolaris, amelynél verticalis csontatrophia és mély, a processus alveolaris szintje alá nyúló tasak, a röntgenképben krypta szerepel. A tasakokat és azok mélységét legszembeötlőbben apró guttaperchasondákkal tehetjük láthatóvá a röntgenképen, amelyek segítségével azok pontos topographiai lokalizációja láthatóvá válik. Guttaperchasondák nélkül készült pyorrhoeafelvételek a mi diagnózisunk szempontjából értéktelenek, mert legfeljebb csak a csontstructura állapotáról adnak felvilágosítást. Fleischmann és Gottlieb, valamint Weski vizsgálatai alapján minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a 2
