Fogorvosi szemle, 1923 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1923-04-01 / 4-6. szám

80

Kétségtelen tényként állapíthatjuk meg, hogy a legutóbbi években nagyértékű és hatalmas jelentőségű theoretikus vizsgálatok vitték előbbre a pyorrhoea pathogenesisének kérdését. Fleischmann és Gottlieb becses pathohistologiai kutatásai,, de még inkább a berlini IVeski kitűnő röntgenologiai és körszövettani vizsgálati jelentős mértföldkövek e nagyfontosságú megbetegedés aetiologiájának felderítésében.

Annál is inkább értékelendő az említett három tudós vizsgálata, mivel mindezideig tudvalevőleg jelentékeny kórszövettani vizsgálatai idevonatkozólag, bár éppen ellentétes konklúzióval, csupán Römer-nek voltak.

Ami pedig ennek a nagyon kiterjedt betegségnek gyógykezelését illeti, arra vonatkozólag a közelmúltban Neumann műtéti eljárása hozott jelentős változatosságot. Nem tudom elhallgatni, hogy a pyorrhoea-gyógy kezel és történetének tanulmányozása közben megannyiszor alkalmam volt konstatálni, hogy a mindenkori „divatos“ therápiákhoz alkalmazkodva, voltak mindenkor fogorvosok is, akik ezeket a divatozó gyógyeljárásokat a stomatologiának erre a betegségére alkalmazni elég merészek voltak. Így található a pyorrhoea kezelésének múltjában radiumvizes öblögetés, d’Arsonvalisatio, serumkezelés, fluorsav, pyocyanase, salvarsan, stb. anélkül, hogy mindezekkel pozitív eredményt tudtak volna felmutatni.

Midőn nagyjelentőségüeknek ismerjük el Fleischmann, Gottlieb és Weski vizsgálatait, amelyek alapján a betegség kórbonctani lényegét teljesen elintézettnek vehetjük, nem haladhatunk el szó nélkül a pyorrhoea kezelése és gyógyítása mellett annak megállapítása nélkül, hogy voltak, akik éveken, sőt évtizedeken keresztül foglalkoztak ugyan tudományosan ezzel a problémával, de azt a tant, amely a gyakorlatban is megoldja a pyorrhoea alveolaris kérdését, nem tanulmányozták kellőképen és nem is kísérelték meg megérteni. Ez a tan a túlterhelés (Überbelastung) tana, amelyet már 22 esztendeje ismertetett Károlyi, anélkül azonban, hogy a budapesti stomatologiai klinika erre a célra kiküldött bizottságán kívül, egyebütt is behatóan és lelkiismeretesen tanulmányozták volna. Csupán a hangos kritika volt hamarosan készen, amely