Fogorvosi szemle, 1923 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1923-01-01 / 1-3. szám
53 44 foga volt. Mi, kik e tekintetben bizony csak epigonjai vagyunk, már csak 32-vel birunk, 12-t a természet már kilökött a fogazatból, hogy az alig kisebbedő fogak a nagyon kisebbedéit állcsontokban helyet találhassanak. Ez a kilökési folyamat még ma sincsen befejezve : a bölcsességi fogunk már elég közel, a felső kismetszőnk még valamivel távolabb áll e sorstól. Közben pedig a természet zsúfoltan, egymásra torlódva, tengelyfordulatokban helyezi el a fogakat az állcsont ívében. Ezt a torlódást mutatja Petőfi fogazata is. Kicsiny állcsontjai voltak és ezekben nagy fogak, tehát nem tudtak szabályosan elhelyezkedni. Különösen az alsó állcsontban volt nagy a zsúfolás, úgy hogy a mellső éleikkel kiforduló szemfogak az alsó ajkat is előretolják. A felső állcsontjában a zsúfolás sokkal kisebbfokú lehetett, mert miként mindjárt hallani fogjuk, Petőfinek igen fiatal gyermekkorában kihúzták baloldali felső tejszemfogát és az így felszabadult hely folytán a különben nagy felső fogai egyenesebben sorakoztak. De a jobboldali felső állandó szemfoga igen valószínűleg szintén kissé kifelé fordult mellső élével egyrészt azért, mert ezen az oldalon a torlódás már nem egyenlítődött ki annyira, mint a jobb oldalon, másrészt pedig azért, mert az ő megfelelő alsó főellenes foga : a jobboldali alsó szemfog erősen kiállt és a két ellenes fog mindig befolyásolja egymásnak kölcsönös helyzetét. Éppen ezért fogadom el helyesnek Egressy Ákosnak ide vonatkozó és föntidézett megfigyelését. Petőfi sovány arcvonásaiból, — tehát kicsiny állcsontjaiból és sajátságosán előreálló alsó ajakából, valamint nagy fogaiból, a mely anatomikus adottságok kétségenkívül fogsorrendellenességre vezetnek — csak azt a következtetést vonhatjuk le, hogy elsődleges (primaer), tehát törzsfejlődési alapon kialakult fogsoranomaliája volt. Ha valamilyen természetfilozófiai spekulációkba akarnék bocsájtkozni, azt is mondhatnám, hogy abban a pillanatban, a mikor az emlősösünk — nevezzük proanthroposnak, vagy pithecanthroposnak, vagy bárhogyan, először állt a hátsó két lábára és egyenes testtartását megőrizte — abban a pillanat-
