Fogorvosi szemle, 1923 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1923-01-01 / 1-3. szám

49 fejlődő fogazatát helytelen irányba terelheti. Vagy: a szülés idejében, ha a magzat a méhben rossz helyzetben fekszik és az orvosnak fogóval kell a magzatot megfordítani és a világra hozni, az esetleg nem jól alkalmazott fogó az állcsontokon olyan nyomokat hagyhat, hogy a fejlődő fogsor elferdül. To­vábbá: egy ferde gerincű gyermek, a kinek teljesen szabá­lyos fogsora van, a gerincelferdülés meggyógyítására az orthopaed-orvostól fűzőt kap, mely túlságosan vagy helytele­nül támaszkodik az állcsúcsra és akkor ezen meg nem felelő nyomás az addig rendes fogsort elferdíti. Ilyen esetet látott és írt le nálunk Szabó professor. Végül még egy utolsó pél­dát: ha a szabályos fogsorú gyermeknek a fájós tejszem­fogát, a melynek a természet rendelése szerint legalább 12 éves koráig kellene helyben maradnia, gyógyítás helyett már néhány évvel előbb kihúzzák, akkor a helye, melyet elfoglal, nem marad üresen a majdan évekkel később előhasadó állandó szemfog részére, hanem a réssel szomszédos fogak egymáshoz közelednek, ezt elzárják és a mikor az állandó szemfog tényleg megjelenik, kénytelen a soron kívül elhe­lyezkedni. Ezek mind másodlagos fogsoranomáliák, mert az egyén fejlődése közben lépnek fel valamely káros tényező közreműködésével. Egyéni szerzemények. Ezek mellett találunk olyan fogsorrendellenességeket, melyek ilyen úton nem magyarázhatók meg. Ezek olyan rend­ellenességek, melyek nem az egyéni fejlődés megzavart mene­téből alakulnak ki, hanem származásukra visszanyúlnak az egész emberi törzs kifejlődésének (phylogenesis) hajnalkorába, a mikor szintén léptek fel tényezők, a melyek abnormális fogsorokat eredményeztek és a melyek azóta öröklődnek nem­­zedékről-nemzedékre. Tehát törzsszerzemények. Ezek az elsőd­leges fogsoranomáliák, melyeknek keletkezését a következő­képpen kell érteni. Az ember alsórendű állati ősöktől származik, a melyek­nek alacsonyrendisége a mi szempontunkból különösen abban áll, hogy négy lábon jártak, továbbá hatalmas fogazatuk és kicsiny agyvelejük volt. (Bemutatás : majomkoponya.) Az em­berré válás első lépése az volt, hogy ez a négykézlábon járó 4

Next

/
Thumbnails
Contents