Fogorvosi szemle, 1923 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1923-01-01 / 1-3. szám
31 indítása után a fogak rendesen állanak és az arcvonások nyugalma, harmóniája is helyreállott. Most már nézzük meg majd ilyen megismeréssel és ilyen szempontból Petőfinek természet után készült arcképeit. Barabás Miklósnak 1845-ben készült arcképe. (6. ábra.) Mit látunk e képen ? Keressük talán legelőször a felső kiálló bal szemfognak nyomát. Nem található. Pedig a valóságban ott a felső ajaknak ki kellett puposodnia. A festő egészen biztosan látta is a felső ajaknak ezt a rendellenes jellegét, de művészi szempontok miatt elhagyta : idealizált. A majdnem teljes en face helyzet különben nem nagyon alkalmas Petőfi egyéb arcbeli jellemvonásainak kidomborítására sem, különösen a jellegzetes homlokelőreállás és a szemek kissé mélyen fekvése, az orrgyök horpadása, ebben az állásban alig fejezhető ki. A kemény sörtehaj hullámosítva van, a szemöldök szatirvonala is hiányzik. Az alsó ajak ugyan kissé duzzadt, de határozottabb jellemvonás nélküli, Ferenczi Zoltán 30 31 szerint „a szellem és érzékiség határvonalán“ álló. Még visszatérünk később az ajakra és szóvá tesszük majd ezt a megállapítást. Barabás 1845-iki műve tehát teljesen idealizált kép, mely nem nyújt hű fogalmat Petőfi arckifejezéséről81 és még kevésbbé enged következtetést fogaira. Barabás 1846-iki tusrajza (7. ábra), mely a szakálas Petőfit mutatja, ugyancsak teljesen idealizált: szalon-Petőfi, meglágyított, megédesített vonásokkal. Orlay Petries Soma 1848-ban természet után festett Petőfi-arcképe, melynek eredetije a Nemzeti Múzeumban van (8. ábra), már jellemzőbben mutat bizonyos arcvonásokat : a kiálló pofacsontokat, az arcnak soványságát, hosszúságát, az áll talán kissé széles és gömbölyű, sőt én némileg még megsejtem a bal felső szemfog kiállását is. Az alsó ajak duzzanata jellegtelen, kissé az érzékiség felé hajló — de Petőfié nem volt ilyen. 30 Ferenczi Zoltán. Petőfi életrajza. II. kötet, pag. 48. 31 Noha Jókai jónak mondja.
