Fogorvosi szemle, 1923 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1923-01-01 / 1-3. szám
24 A Petőfi-Társaság azonban tovább folytatta a kutatást és vizsgálatot, hogy lehetőleg teljes világosságot derítsen e rejtélyes ügyre. És a kutatást siker koronázta, mert a közös hadügyminisztérium levéltárából szerzett hivatalos adatok kétségtelenül bizonyítják, hogy Reichenberger Bernât nem is vett részt a segesvári ütközetben. Evvel szétfoszlik a legenda. A melynek azonban fontos tanulsága van számunkra, nevezetesen az, hogy a kiálló szemfog ugyan nevezetes adat a Petőfi-koponya agnoszkálásánál, de egymagában még nem döntő bizonyíték, mert sem nem oly „craniologiai nevezetesség", miként Jókai gondolta, sem nem oly ritka, mint a hogy dr. Sass István hitte. És éppen azért, ha tudunk a Petőfi fogazatában még másféle rendellenességeket kimutatni, akkor az agnoszkálás lehetőségét lényegesen előmozdítjuk és biztosítjuk — és ez éppen mai előadásom egyik főcélja. És most már lássuk a második utat, a mely Petőfi fogazatának megismeréséhez vezet és a mely talán kibővítheti a tönt vázolt tudásunkat: az arcképeit. De előbb még állapítsuk meg röviden, miért és hogyan lehet arcvonásokból a fogazatra következtetni, a nélkül, hogy magukat a fogakat látnák ? Az arc lágyrészeinek : a pofáknak, ajkaknak nincsen saját határozott alakjuk, hiszen lágyak. Nem érzitek, hogy áldás : benne hinnünk, Hogy megőrizte a mindenható ... Hit élhet-e, ha csalfa az a min csüng? ... Nem, nem !... S hozzá csak egy ereklyekincsünk : A dicsőséges szent Jobb fogható ! Őrizzük, mint azt ! Őrködjék fölöttünk E fakó kéz s e fakó koponya ! Az : vezetőnk volt, hogy Istenre leljünk, — Ez : Istenünknek volt szent temploma . .. . .. Üres légnek ne mondjátok hitünkét, Kik a kétség tar szirtjén állótok ! Égbolt e hit, csak jó, ha áld, ha büntet . . . Kétségtek szirtje is begyepesülhet, Ha rá ily égbolt könnyez s mosolyog.
