Fogorvosi szemle, 1923 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1923-04-01 / 4-6. szám
no Bár az állesontcysták az állcsontoknak igen gyakori megbetegedései, a gyakorlóorvos előtt nem eléggé közismertek. Az idő rövidségére való tekintettel, sajnos, nem foglalkozhatom bővebben az állesontcysták fejlődésével, klinikai képével, csupán a stomatologiai klinikán operált néhány érdekesebb esetünkről kívánok beszámolni. A stomatologiai klinikán az elmúlt évben a legkülönbözőbb nagyságú — borsó-, babnagyságtól ökölnagyságig — 98 cysta került műtétre. Jelentékeny nagy szám még egy nagyforgalmú klinika statisztikájában is. Ha elgondoljuk, hogy a cystáknak egy nagy része a betegek előtt rejtve marad, állcsontcystájáról a beteg tudomást sem szerez, éppen a cysták közismert fájdalmatlan növekedése miatt, úgy az állcsontcystákat az állcsontok egyik leggyakoribb sebészi megbetegedésének kell tartanunk. Az arccsontok mintegy tele vannak szórva hámmal, kis hámszigetekkel, melyek mindegyike kiindulópontja lehet egy cystának. A klinikán operált 98 cysta közül 76 gyökércysta, 22 follicularis cysta volt. Érdekes, hogy e 76 gyökércystából nőkön 51, férfiakon 25 fordult elő. Tehát nőkön majdnem mégegyszer olyan gyakori, mint a férfiakon. Ennek okát a férfiakra kedvezőbb fogcaries-statisztikában leljük. A fog szuvasodása (illetőleg a fogbél következményes elpusztulása) nyit utat a különböző ártalmaknak az alveolus hasisához, a gyökhártyához. A gyökérhártya gyulladásának az eredménye az esetek nagy részében a radicularis cysta. A statisztikák szerint pedig a caries férfiak és nők között 2:3 arányban fordul elő. Felső állcsontcystánk majdnem háromszor annyi volt, mint alsó. Ennek oka kétségtelenül szintén a caries %-a; 3 caries a felső fogsornak sokkal gyakoribb megbetegedése. Az állcsontcystáknak úgyszólván egyetlen feltűnő klinikai tünete a csontelváltozás. Ez is azonban csak akkor lesz feltűnővé, ha a cysta már tetemes nagyságot ér el és növekedésében eléri a burkolócsont egyik-másik falát, amikor az nyomást szenvedvén, felszívódik s ennek következtében alakváltozás jön létre. A felső állesontcysták előboltosodása leggyakoribb az alveolus külső falán, aminek oka, hogy a gyökerek a fogmeder-nyujtványban nem helyezkednek
